Egy hét óta az érettségi botránytól hangos az ország. Gyanúsítottakat is találtak már, ha bűnösnek találják őket, ők kapják a törvény szerinti büntetést. Ám valóban csak ők lehetnek az igazi bűnösök, s mögötte az indíték csupán az érettségi vizsga megkönnyítése, azok számára, akik hozzáférhettek a tételekhez?

Sajnos azt hiszem, hogy az eset mögött egy olyan jelenség húzódik meg, amely egyre jobban átszövi mindennapi életünket, s melynek veszélyei, káros hatásai beláthatatlanok, ha nem állítjuk meg.

"Tudás és szorgalom" - mondom. "Miről beszélsz?" - kérdezik ismerőseim, fiatalok, idősebbek egyaránt. "Tisztesség, igényesség" - mondom én. Erre már csak nevetnek. Ki keserűen - mert nagyon is tudja, miről beszélek, ki fölényesen - mert ismeri e fogalmak jelentését, de eszében nincs alkalmazni, mert már előre tudja, abból ma nem lehet megélni.

Azt hiszem "itt van a kutya elásva", s ez messze túlmutat a mostani érettségi botrányon. Mert felnőtt, s már aktív dolgozó egy olyan generáció, mely azt kellett, hogy tapasztalja - tisztességes, szakmailag igényes, korrekt üzletkötésen alapuló munkával nehéz megélni, érvényesülni, karriert csinálni, anyagi biztonságot teremteni. S a felnövekvő generáció, amelyik most készül az életre, azt látta, hogy ügyeskedni kell. Elég, ha azt mondja magáról, hogy tudja, hogyan kell megjavítani az autót, elkészíteni a bútort, mit kell tartalmaznia egy pályázatnak, egy tendernek - nem kell valóban értenie hozzá, nem kell annyi szakember a munka elvégzéséhez. Csak meg kell nyerni. Ahhoz pedig, elég, hogy a gyanútlan ember bedőljön a reklámnak, vagy nagyobb üzletnél, legyenek jó kapcsolatai, legyen protekciója, beépített segítője (pénzért), vagy barátja (aki egyéb viszont szolgálatot kapott, vagy kap majd.)

Az egyszerű ember pedig ott marad a jól-rosszul megjavított autóval, a "kis hibásan" elkészített bútorral. A "nagy bulikból" pedig legfeljebb lesz egy botrány, ami arra is jó, hogy a kis emberek gondját elkendőzze. Kontármunkával, félműveltséggel nagyon jól meg lehet élni.

Miért is akarna hát szorgalmasan - akár évekig is - tanulni, tisztességesen küzdeni a fiatal? Azért, hogy utána csak becsapják az orra előtt az ajtót, mert túl kvalifikált? Milyen szakmát is válasszon, ahol reménye van arra, hogy utána értékelik - anyagilag is - tudását? Mit tegyen, ha lelkesen - igaz kevés pénzért - de végre elhelyezkedik szakmájában, tisztességesen akar dolgozni, ám villámgyorsan lehűtik: "te csak ne ugrálj kisfiam, inkább hozzál fél kiló kenyeret meg egy szál kolbászt a közértből"? Milyen jövőképet alakítson ki, ilyen tapasztalatok birtokában? Honnan vegyen erőt és kitartást, hogy helyes pályára álljon? Miért is legyen szorgalmas, ha ügyeskedéssel is érvényesülhet? 

Ezek a nagy kérdések, amikre sürgősen választ kell találni, hogy ne a kontárok, hanem a mesterek generációja nőjön fel.