Klasszikus példa a Hooters Légitársaság extra szolgáltatása.
Aki ezt a társaságot választja, annak fiatal, gyönyörű és kedves hölgyek figyelme - s látványa- is jár az utazáshoz.
Minden egyes repülés előtt ugyanis két Hooters lány száll fel az induló járat városából a gépre, egyenesen valamelyik Hooters étteremből.
A hölgyek egyenruhája szűk narancssárga rövidnadrágból és testhez simuló felsőből áll.
Mivel ők nem részesültek klasszikus kiképzésben, ezért valódi utaskísérők is dolgoznak a gépen, ők természetesen a szokványos egyenruhában.
Bár a Hooters első repülése után, 2003-ban sokan szkeptikusak voltak, a társaság vezetője kijelentette, hogy a Hooters lányai Amerika szimbólumai, s az emberek is meg vannak elégedve a szolgáltatásaikkal.
Nem tudni azonban, hogy vajon mennyit profitálnak ebből az egyedi szolgáltatásból, mert a cég nem szokta nyilvánosságra hozni ezt az adatot. Ebben is tartják magukat ahhoz az elvhez, hogy nem kell ugyanolyan szabályok szerint működniük, mint a többi légitársaságnak: Ha nem tetszik a Hooters, egyszerűen ne repülj vele- vallják.
Ettől függetlenül nem a Hooters az első légitársaság, amely a szexis légiutas-kísérő-szlogennel akar üléshelyeket eladni.
Az 1960-as illetve 70-es években ez teljesen természetes eljárásnak számított.
A Braniff Airlines bevett módszere volt az ún. légi sztriptíz, amikor az utazás során az akkor még stewardessnek nevezett hölgyek megváltak egyes ruhadarabjaiktól.
A National Airlines pedig egy csinos hölgy képével reklámozva magát, s a "Repülj velem" szlogent átalakította, imígyen invitálva utasait: "Kristin vagyok. Repülj velem!"
A 70-es évek végén aztán a stewardess kifejezést felváltotta a légiutas-kísérő elnevezés, s a társaságok többsége egyúttal felvette a harcot a "szexi utaskísérő" sztereotípia ellen.
A szeptember 11-i terrortámadást követően pedig újfajta elvárások is megfogalmazódtak a légiutas-kísérőkkel szemben.
