Bármennyire szeretnénk a lehető legjobb anyák lenni, mindannyian követünk el hibákat.
Előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk és kiabálunk. Esetleg túlságosan leszidjuk a gyerekeinket, ami nem áll arányban a tetteikkel. Ám sokszor nem is kell hibáznunk ahhoz, hogy bűntudatot érezzünk. Elég hozzá szimplán annyi, hogy sokat dolgozunk, és emiatt nem tudunk annyi időt a gyerekeinkkel tölteni, mint szeretnénk. Furdal a lelkiismeret, ha túlóráznunk kell. Vagy ha a sok teendő, a házimunka, a különóra miatt alig jut idő együtt lenni.
Bűntudat, amikor magunkkal foglalkozunk
Leginkább akkor van bűntudatunk, ha magunkkal foglalkozunk, vagy legalábbis vágynánk egy kis én-időre. Gyakran érezzük magunkat kellemetlenül, ha saját magunkra szánunk időt, ha olyan dolgokat teszünk, aminek nincs köze a családunkhoz. Például, amikor sportolunk, a barátnőinkkel találkozunk, vagy csak leülünk egy könyvet olvasni, amikor még nem végeztünk az összes teendőnkkel.
Építő bűntudat
Vajon minden esetben rossz dolog-e a bűntudat? Valami olyasmi, amitől mindenképpen meg kell szabadulnunk? Lehet, hogy első pillantásra negatívnak gondoljuk, ám ahogy az életben általában, itt sem egyértelműen fekete-fehér a helyzet. A bűntudat ugyanis lehet konstruktív, építőjellegű, vagy destruktív, romboló is. A bűntudatnak lehet pozitív hozadéka is.
Nézzünk egy példát! Képzeljük el, hogy túlontúl ingerülten, bántóan szóltunk a gyerekhez, vagy rosszul kezeltünk egy helyzetet. Rájövünk, hogy hibát követtünk el, és emiatt kellemetlenül érezzük, talán szégyelljük is magunkat.
Konstruktív, építő jellegű bűntudatról akkor beszélhetünk, ha levonjuk a tanulságot és átgondoljuk, mit fogunk legközelebb másképp csinálni.
Ha van rá lehetőségünk, kijavítjuk, orvosoljuk a hibát, elnézést kérünk.
Mindeközben megértően, türelmesen viszonyulunk magunkhoz. Mert tudjuk, hogy mindenki hibázik, és ettől még nem vagyunk rossz anyák.
Nagy a különbség a „hibáztam”, a „rosszul reagáltam” és a „rossz anya vagyok” gondolatok között. Ha nem önmagunkat, hanem a tetteinket minősítjük, megóvjuk magunkat egy csomó felesleges szenvedéstől.
Ez a fajta bűntudat tehát hasznos lehet és segíthet abban, hogy jobb anyává, jobb emberré váljunk. Hiszen tanulunk belőle, fejlődünk, de közben nem bántjuk magunkat.
Romboló bűntudat
A másik eset a romboló bűntudat. Amikor a tettünk kapcsán arra a következtetésre jutunk, hogy rossz anyák vagyunk. Haragszunk magunkra, frusztráltak vagyunk, kritizáljuk és büntetjük magunkat.
A destruktív bűntudat miatt vagy nem teszünk meg olyan dolgokat, amik „csak” nekünk fontosak, feltöltenek minket, vagy megtesszük, de közben mardos a kétség, lelkifurdalásunk van, így nem tudjuk igazán élvezni.
Külső és belső elvárások, amelyek erősíthetik az anyai bűntudatot
Érdemes végiggondolni, vajon milyen külső és belső elvárások erősíthetik az anyai bűntudatot. Milyen önkorlátozó hiedelmek akadályozhatnak meg abban, hogy magunkkal is törődjünk?
Sok mindenkinél jelen vannak az alábbi meggyőződések:
- „Minden szabadidőmet a gyerekeimmel kell töltenem.”
- „Ha külön programra vagy egyedüllétre vágyom, rossz anya vagyok.”
- „Önző dolog magammal foglalkozni.”
- „A lustaság bűn.”
- „Mindig valami hasznos dolgot kell csinálnom.”
- „Majd akkor pihenek, ha minden feladatommal elkészültem.”
- „Mindig makulátlan rendnek és tisztaságnak kell lennie otthon.”
- Nálad ezek közül melyik szokott megjelenni? És még mi más?
Vajon honnan, kitől erednek ezek az elvárások?
Gyerekkorodból, mert láttad, hogy a nagymamád, anyukád állandóan sürög-forog, egy percre sem áll meg? Vagy szóvá teszi az anyósod, ha külön programot csinálsz magadnak? Nyomasztanak a közösségi médiában látott szuperanyák, akik a mindig rendezett házukban vidáman sütnek-főznek, és ezer programot szerveznek a gyerekeiknek? A barátnőidet jobb anyának gondolod, mint magadat, és hozzájuk próbálsz hasonlítani? Sok hasznosnak tűnő tanácsot olvastál a gyereknevelési könyvekben, fórumokon, és azt se tudod, hogyan kezdj hozzá a megvalósításukhoz?
Bár gyakran azt hisszük, hogy a külső, a másoktól jövő elvárások nyomasztanak minket, ez nem teljesen így van. Mert valójában csak akkor hatnak ránk, ha mi magunk is azonosulunk velük, és igaznak gondoljuk, magunkra vesszük ezeket. Különben mondhatna bárki bármit, nem érdekelne. Tehát valójában a saját magunk felé támasztott elvárások, amik korlátoznak és nyomasztanak minket.
A megoldás: a feltöltődés
Sok példát látok arra, hogy ha nem engedjük meg magunknak a feltöltődést, egyre nő bennünk a belső feszültség. A legváratlanabb helyzetekben robbanunk.
Ha pedig túlreagálunk helyzeteket, az csak fokozza a bűntudatot, a “nem vagyok jó anya” érzést. Ezt kompenzálva próbálunk még jobban teljesíteni, még nagyobb nyomást, még több elvárást helyezünk magunkra, így egy ördögi körbe kerülünk, ami hamarosan újabb robbanáshoz vezet. Tehát nemcsak mi, hanem a család is megissza ennek a levét.
Az sem ritka, hogy csak akkor engedélyezünk magunknak pihenőt, ha fizikai problémáink lesznek. Ha elkezd valahol fájni vagy megbetegszünk, ez rákényszerít, hogy megálljunk egy kicsit. Hiszen sokszor mondjuk vagy gondoljuk, hogy ezt már nem bírjuk tovább. Az elménk és a testünk pedig így próbál nekünk segíteni. Mert ugye, ha fáj a fejünk vagy a hátunk, beáll a derekunk, lebetegszünk, akkor „legálisan” pihenhetünk. Ez elfogadhatóbb a magunk számára is, és a környezetünk is segítőkészebb ilyenkor. De biztos, hogy ez a jó megoldás?
Ebből az ördögi körből csak úgy tudunk kitörni, ha a saját szükségleteinket is elismerjük és figyelembe vesszük.
Ha tudatosan figyelünk rá és megengedjük magunknak a feltöltődést, ha rendszeresen megteremtjük azokat a lehetőségeket, amikor pihenni, lazulni, friss energiát meríteni, inspirálódni tudunk.
Nemcsak a gyerekeinknek kell, hogy gondját viseljük, hanem saját magunknak is. Fontos, hogy magunkat is töltőre rakjuk, amikor kezdünk lemerülni, ugyanúgy, ahogy ezt a telefonunkkal is megtesszük nap mint nap.
Önmagunkkal jól bánni, időt szánni a feltöltődésre nem önzés, hanem az öngondoskodás része. Nemcsak jobban érezzük magunkat a bőrünkben tőle, de többet, jobbat, egy jobb önmagunkat tudjuk nyújtani a világnak is. Ezzel pedig a családunk is nyer.
Ha érdekelnek téged az anyasággal, gyerekneveléssel kapcsolatos témák, és szeretnéd, hogy gyermekeid kiegyensúlyozott, magabiztos felnőttekké váljanak, ajánlom figyelmedbe a 2021. május 24-én induló, Adj szárnyakat a gyerekeidnek elnevezésű online workshopomat:
https://agnesdarida.com/hun/adj-szarnyakat.html
Ezt is olvasd el dr. Darida Ágnestől:
