Van egy érv az apás szülések ellen, ami szinte minden kismama fejében megfordul, mikor el kell dönteni, bent legyen-e a férfi a szülőszobán: vajon nem ábrándul-e ki teljesen a párjából, ha mindent lát. Nekünk a válasz egyértelmű volt, apa bent volt, és nem ábrándult ki, konkrétan bőgött boldogságában.

Később aztán annyira nem volt boldog, az altáji sérülések - hogy a lélekről ne is beszéljünk - miatt ugyanis egy friss anyuka még jó darabig nem áll készen szexuálisan. Az első hetekben pedig még nem is szépségről van szó, hanem egyszerűen a fájdalomról: repedés, vágás, aranyér, kinek mi jutott.

Aztán jönnek az ébren töltött éjszakák, ugye. A háromóránkénti szoptatás, a vigasztalás, a ringatás. Hiába van nyár, éjszaka az ágyból kikelve akkor is hideg van, lefagy az ember lába. Ezért aztán zokniban van, állandóan, én konkrétan hét hónapja. Csak akkor veszem le, ha fürödni megyek.

Apropó, fürdés. A kádban töltött óráknak persze lőttek, az ember épp csak addig vonulhat el, amíg az alapvető tisztálkodást elvégzi, hiszen a poronty várja vissza, enni kell, cicizni kell, aludni kell. Így csúszik a szőrtelenítés is, már ha a borotvához szokott az ember. Ha kozmetikushoz járt, akkor még kevesebb az esélye, hogy idejében megszabaduljon a bundától.

Mikor a gyerek megszületik, a hosszú hajú nő összeköti a sörényét. Ez aztán így is marad, hiszen nem akarja, hogy a baba hajszálat nyeljen, amúgy is csak zavar, mert belekapaszkodik a poronty. Ebben azért van jó is, ritkábban kell fodrászhoz járni, ami jelentős spórolást jelent.

És akkor ott a legintimebb dolog, a vécé. Amíg csak fekszik a gyerek, nincs gáz, az ember elszalad, bár nyugodtan ücsörögni már nem tud. Amikor aztán elkezd járni, vége mindennek, az egyedül töltött percek társas szórakozássá válnak, és ennek csak az vet véget, ha este hazaér apa a munkából.

A szopizástól kisebesedett cici, a mélyhűtőben sorakozó anyatejes dobozkák már csak apró adalékok, ha belegondolok, én aztán nem kívánnám meg magam. Cserébe viszont apának sincs ideje semmire, örül, ha hetente egyszer eljut sportolni, úgyhogy neki meg a pocakja nő.

És mégis, mikor kimegyünk a lakásból, annyi mosolyt és figyelmet kapunk, mint még soha az életben. Mert ott van az egésznek az okozója, ez az okos, ügyes, vigyori apró gyönyörűség.