Mi lett volna, ha akkor a véletlenek összejátszanak velem, és hirtelen úgy döntök, hogy a két fiú közül mégis őt választom? Mi a fenének attól a hülye kis levéltől tettem függővé, hogy ki is lesz a befutó?
Azóta már százszor végignosztalgiáztuk a régi eseményeket, és eljátszottunk a gondolattal, mi lett volna, ha...
Csak néztem, és hallgattam, ahogyan a házasságáról és a gyerekeiről beszélt, és azon kaptam magam, hogy szinte átélem, milyen lehet a feleségének lenni. Belébújtam, és gondolatban folytattam vele az életét...
Mindig ő volt az, akivel megcsaltam a másikat, akit aztán később helyette választottam. Persze csak lélekben.
Csak?
Jézus azt mondja, hogy a házasságtörés gondolatban történik.
"A kívánság már valóság. Már megtörtént. Nem kell két testnek összeölelkezni, elég a lelkeknek." - írja Müller Péter az Örömkönyvben.
"A testi megcsalás az semmi - lélekben lehet igazán és veszedelmesen csalni."
Szóval, akkor mindketten házasságtörők vagyunk? Évekig mindenkit becsaptunk? Kinek hazudtunk?
Mindenkinek és egymásnak.
Mert az évek alatt kiderült, hogy mégis rosszul választottunk, mást...
Olcsó vigasz, hogy egymás életében mindig ott voltunk, néha futtában beszéltünk, vagy egymásról érdeklődtünk. De beletörődtünk, hogy most már ennyivel be kell érnünk...
Ám amikor legutóbb a szemébe néztem, láttam magamat benne.
Van az úgy, hogy életünk során figyelmetlenül elmegyünk a legfontosabb dolgok és emberek mellett.
De én tudom, hogy érdemes visszafelé is haladni az úton, mert a lelkem másik fele még mindig ott vár rám...
