Amikor döntenem kellett a továbbtanulásról, csak azért nem adtam be a jelentkezésemet óvodapedagógiára, mert kitétel volt, hogy tudni kell valamilyen hangszeren játszani, én pedig sajnos még a kottát sem ismerem, így maradt a PTE BTK, magyar szak – mesél a kezdetekről Ferencz-Keresnyei Rita. - Sajnos a szakmai gyakorlatot leszámítva soha nem dolgoztam magyartanárként, pár nappal a diplomaosztó után pedig Írországba költöztem, ez 2008-ban volt.
Dublinban egy családnál kezdett dolgozni, két kislányra vigyázott délutánonként, a kisebbik akkor volt 3 éves, és Montessori oviba járt. Hazafelé az autóban sokat mesélt arról, hogy mi mindenről tanultak aznap. Például a papírkészítésről, a felhők képződéséről, de név szerint ismerte a dinoszauroszokat is. Ritát ez teljesen lenyűgözte, és többet szeretett volna megtudni erről a módszerről, így amint lehetősége nyílt, beiratkozott a 10 hónapig tartó Montessori tanárképzésre.
A Montessori-filozófiáról sok szakirodalom van, neki személy szerint a gyermek életre való felkészítéséről szól, amiben a tanárnak az a feladata, hogy bemutassa az eszközöket, amivel a gyermek önmagát fejlesztheti. A gyermek agya 6 éves koráig egy szivacs, ami mindent magába szív a környezetéből. Egy Montessori ihlette biztonságos környezetben a gyermek az érzékelésen keresztül ismerkedhet a világgal, ezzel felépítve az önbecsülését, és önálló gyermekké fejlődését.
Számomra nagyon szimpatikusak a Montessori eszközök. A gyerekek olyan dolgokkal ismerkedhetnek nap mint nap, amit egyéb körülmények között nem biztos, hogy a kezükbe adnánk. A módszer nagy önállóságot ad a gyerekeknek, több területet fejleszt egyszerre (koncentráció, finom motorikus mozgás, szem-kéz koordináció, önfegyelem, önbizalom, stb.) és úgy gondolom, hogy tényleg a valós életre nevel – magyarázza Rita, miért áll közel hozzá a filozófia.
Először papírfecnikre kezdte el jegyzetelni a heti témaötleteit, és a lehetséges megvalósításukat. Ahogy azt is, hogy eddig milyen eszközöket mutatott be a gyerekekkel, és mit tudna még összeállítani nekik az otthoni dolgokból. Mivel több kisgyermekes ismerőse érdeklődött, mit csinál délelőttönként a gyerekekkel, hogyan kell elképzelni a Montessori feladatokat, gondolta, mások számára is elérhetővé teszi a gyakorlatokat, hátha hasznos ötletekre lelnek a blogban. Nem titkolt célja, hogy kicsit népszerűsítse a Montessori módszert, ami külföldön nagy sikernek örvend, itthon viszont nem igazán elterjedt, olyannyira, hogy vidéken alig ismerik a nevét.
A gyerekek délutáni alvása alatt, vagy este foglalkozik a bloggal, vagy miután Rita férje hazaér a munkából, és kint játszik a gyerekekkel.
Mióta elindult a blog, teljesen más szemmel nézem az itthoni tárgyakat. Azon agyalok, hogy mit hogyan és mire tudnék úgy felhasználni, hogy az fejlesztően hasson a gyerekre, és élvezetes is legyen. Természetesen végesek a Montessori feladatok, de még nagyon az elején járunk – mondja Rita.
Mind az öt területet le szeretné fedni (gyakorlati élet, érzékelés, anyanyelvi nevelés, matematika, kultúra), melyek tovább csoportosíthatók. Ezek után nagyobb hangsúlyt fektetne a heti témakörökre, a témával kapcsolatos versekkel, dalokkal, kézműves ötletekkel kiegészítve követőinek. Szeretné azt is megmutatni, hogy mennyi fejlesztő játék készíthető a szülők által újrahasznosított anyagokból, valamint a gyerek által, mint kézműves tevékenység.
Arra a kérdésre, hogy a feladatok egyformán alkalmasak-e a 2 és az 5 éves gyermekének is, az feleli, a 2 évesek rövidebb ideig leköthetőek, és kevésbé követik a szülői utasításokat, de számukra is vonzóak ezek az eszközök, ők is szívesen próbálgatják. Montessori azt vallja, hogy hagyni kell minden gyereket a saját ütemében fejlődni. Míg az ötéves már felismeri a számokat 1-től 10-ig, és bonyolultabb matematikai feladatokat is meg tud csinálni, addig a 2 évesnek kártyák segítségével tanítja a színeket. Több olyan angol blog is létezik, ahol kifejezetten kisbabáknak találnak ki Montessori ihlette fejlesztő foglalkozásokat.
9-ig végzek az ebéd előkészítésével. Nem főzök bonyolult dolgokat, szerencsére nagy kedvenc nálunk a leves, a tészta és a főzelékek. Igyekszem mindig két napra készülni. A fagyasztóban is szinte mindig van szilvás gombóc. De a foglalkozás részeként sütöttünk már a gyerekekkel medvehagymás pogácsát és muffint is – mondja el a trükköket, hozzátéve, hogy anyukája legalább heti egyszer az ablakukba tesz egy nagy lábos ennivalót ebben a speciális helyzetben.
Minden hétre szeretne beiktatni egy ilyen tevékenységet is, mert a keverés, méricskélés is több területet fejleszt. Szombat délelőttönként takarítanak, amíg ő porszívózik, a gyerekek port törölnek. Hihetetlen, hogy mennyi mindenbe be lehet vonni őket, segítenek betenni a mosást, egyedül át tudják pakolni a ruhákat a szárítóba, és harc megy azért, hogy ki kapcsolja be a mosogatógépet. Kisfia sokszor segít a zokni párosításában és a hajtogatásban is, és nem azért, mert Rita elvárja, hanem mert élvezi. Persze nem csodagyerekről van szó, sokszor kér segítséget a cipője felhúzásában, vagy orrfújáskor a szüleinek kell odatartania a zsepit az orrához, esténként lefekvés előtt pedig már amolyan rituálévá vált, hogy anyukájának fel kell cipelnie a lépcsőn a szobájába, mert magától már nem tud menni...
Szóval akit érint, vagy érdekel, olvassa Rita blogját, a MontessoRItát.
