A történet szereplői a Főnök, Imre és munkatársa, Edit.

Imre kitűnő szakember, évek óta vezeti a rábízott részleget, rendszeresen utazik. Korábban évekig külföldön dolgozott, munkájával akkor is együtt járt az utazás. Jelenlegi munkatársai is sokat utaznak, előtte mindig gondosan felkészíti őket, mindent elmagyaráz, felhívja a figyelmet, mire ügyeljenek. Csöppet sem tűnik körülményesnek, vagy aggályosnak, munkatársai kedves, gondoskodó főnöknek tartják csupán

Egy alkalommal együtt utazik munkatársával, Edittel, akivel megbeszélik, a repülőtéren találkoznak.

Az utazás napján, fél 10 kor az irodában megcsörren a telefon. Imre az:

-         Sziasztok! Nem tudjátok, mi van Edittel?

-         De főnök - mondja a kolléganő - hiszen a gépnek már fel kellett volna szállnia 9 órakor!

-         Igen, igen - hadarja idegesen Imre. - De a gép késik, és lezárták a beszállást, én már bent vagyok a tranzitban, de Edit nincs itt.

-         Nyugi főnök, kiderítjük, és visszahívunk.

Gyors telefon Edit férjének, kiderül elment a repülőtérre. Szöget ütött azonban a fejünkben, hogy lezárták a beszállást. Felhívjuk a repülőteret, de a külső várótermet, s az információn keresztül kolléganőnket kérjük a telefonhoz. Jelentkezik is, és közli, hogy ő időben - egy órával az indulás előtt - ott volt, de már nem engedték becsekkolni. Viszont nem tudja, hol van a Főnök. Megnyugtatjuk, hogy ő már bent van a tranzitban.

Nem kevés gyanakvással ezután felhívjuk a reptér belső tranzitját, s az információn keresztül Imrét kérjük a telefonhoz. Megnyugtatjuk, hogy Edit ott van, csak éppen egyelőre még kint. Majd finoman megkérdezzük:

-         Főnök Te, hogy tudtál bemenni?

-         Ja, én olyan utazási lázban égek mindig, hogy már 7 órakor itt voltam. Igaz, nem akarta becsekkolni, de én elintéztem!