Becslések alapján napjainkban 200.000 honfitársunk szenved Alzheimer-kórban vagy valamilyen, különböző súlyosságú demenciában. A betegségben szenvedők gyakran élnek együtt a megbélyegzés és a kirekesztettség érzésével. A sztereotípiák, a nem hiteles és nem megfelelő tájékoztatás ijesztővé tehetik a helyzetet az érintett és családja, valamint a barátai számára. Egyrészről sokan hiszik, hogy nincs mit tenni, másrészről – gyakran figyelmen kívül hagyva a nyilvánvaló tüneteket – a természetes öregedés folyamataként tekintenek a kialakult helyzetre.

Mindenkinek van "legjobb barátnője". Ez a kifejezés megtiszteltetést, elismerést jelent a másik iránt, mégis, tegyük a szívünkre a kezünket, nő és nő között mindig van rivalizálás. Ezt a férfiak sosem értik, de mi nők érezzük, és mindig felismerjük a másikban a vetélytársat.

Vannak olyan barátságok, melyeknek romantikus, esetleg szexuális múltja van. Esetleg mindkettő. A férfi és nő közti barátság olyan, mint a pornómagazinok gyűjtése: azzal elégszik meg az ember, ami jut, pedig sokkal többet akarna.

Létezik-e barátság férfi és nő között? Vagy az egyik mindig többet akar, mint a másik? Vagy legalábbis (egy)mást, ahogy Karinthy is megmondta. Mit tegyünk, ha reménytelenül szerelembe estünk?

A kutatás eredménye egyértelmű volt: a hölgyek az előző kör eredményétől függetlenül a második körben vonzóbbnak találták azokat, akikre a fotókon a nők rámosolyogtak.

Amíg a szerelem tart, addig a rivalizálás, a titkolózás, a teljes kiismerhetetlenség szándékos megőrzése, a másik minél teljesebb bekebelezése iránti vágy, a "két önzés titkos párbaja" elfogadható - mindez összeegyeztethetetlen viszont a barátsággal.