A pandémia nem csak a gazdasági mutatókra és az emberek anyagi helyzetére van káros hatással, de jelentősen befolyásolja a lelkiállapotunkat is.

Ünnepek idején felerősödik a szinglikben az egyedüllét érzése, ezért is regisztrálnak ilyenkor sokan a társkereső oldalakra. De a társtalanság feltétlenül párosul magánnyal és boldogtalansággal is?

Egyedül nem megy - ebben is összefoglalhatnánk azt, amit a filozófia, vagy a szociálpszichológia az individuum, az egyén válságaként emleget immár jó néhány évtizede.Igaz, a jelenség már vagy másfélszáz esztendeje létezik. Az ember magára maradt félelmeivel, betegségeivel, erkölcsi-érzelmi bizonytalanságával.

A férfiak esetében a korai halálozás egyik oka pedig a hosszú egyedüllét és a magány okozta életmód és hangulatváltás, melynek komoly egészségügyi következményei is vannak. Érdemes tehát megfontolni, vajon hirtelen felindulásból, vagy jól megfontoltan véget vessünk-e a kapcsolatunknak?

Minden felgyorsult, a ma embere nem tud már kommunikálni, nem szakít időt a szeretetteljes és boldog pillanatokra. És ennél a pontnál kell megállnunk és újragondolnunk az egészet. Nézzük meg, mi lehet az egyedüllét oka? Milyen belső gátak alakultak ki, amelyek képtelenné tesznek minket arra, hogy megéljük boldogságunkat? Higgyük el, hogy a boldogság alanyi jogon jár, csak tenni kell érte. Az életünk egyéb területeit is menedzseljük, kézbe vesszük dolgainkat - ezt a magánéletben is meg kell tenni. Itt is van segítség a cél eléréséhez, célzott segítség a vágyaink eléréshez, amelyben lehetőséget tud adni egy társkereső iroda.  

Félünk egyedül lenni, pedig néha kell. Ha szakítunk a szerelmünkkel, kétségbeesetten kapaszkodunk belé, nem engedjük el, azt érezzük, hogy nem tudunk nélküle élni.   

A passzív kikapcsolódásnak az a fajtája, amikor fekszünk az ágyban és bámuljuk a plafont órákon át, néha pihentetőbb, sőt, hasznosabb, mint a sport, mozi, buli, vagy a pihenés egyéb nemei.