opogós, illatos cipót sütöttem gyorskovásszal, vaslábasban. El sem tudom mondani milyen érzés a saját sütésű kenyeret a kezünkben tartani, megszagolgatni, sőt - még egy kissé szentimentális is leszek de igen, megsimogatni! Aztán hűlés közben hallgatni az apró ropogásokat, amiktől hajszálvékony repedések keletkeznek a cipócskán majd kivárni, hogy meg lehessen végre vágni, és csak úgy üresen mélyeket szippantva a semmihez nem hasonlítható illatból beleharapni… Ez Pammer Livi ajánlása ünnepi receptünkhöz.