Kinyílt az illatos hunyor a Mecsekben. Akkor pedig nincs mese, visszatarthatatlanul közeledik a tavasz. Ne szedd le, a boglárkaféle nálunk védett növény, ráadásul minden része erősen mérgező. Kányádi sorai szerint az erdő is ébred, és az erdő és a medve is... Köszöntsük vidáman a februárt!

Kányádi Sándor kedves versével búcsúztatom 2018-at. Csaljon mindenki arcára egy mosolyt! Mert ebben az esztendőben is volt, hogy komorak voltunk, volt, hogy elmosolyodtunk, de soha nem csüggedtünk! Én például azért nem, mert olyan sokan láttok és olvastok minket, amitől csak bátorságot kapok! Legyen az így jövőre is! Legyünk mind bátrak, és fogjuk meg egymás kezét, mert a staféta, a nagybetűs megy tovább! Boldog újévet!   

Elment a napokban a mai magyar költészet egyik legnagyobbja, Kányádi Sándor. 90. évében csatlakozott az égi Parnasszushoz. Kapott Kossuth-díjat, a nemzet művésze volt, legutoljára Príma Primisszimával jutalmazták. Rá emlékszünk, amikor útjára bocsátjuk a kérlelhetetlenül gyorsan kopogtató júliust. Fogadjátok szeretettel két versét. Egyiket olvassátok, a másikat hallgassátok Koncz Zsuzsától - Závodi Gábor megzenésítésében!