Gyakran megesik mindannyiunkkal, hogy napközben nassolnánk, sőt, olykor szükség is van arra, hogy energikus és éber maradj a nap folyamán. De nem mindegy, mit eszel ilyenkor.

Sosem titkoltam, hogy odavagyok a mogyoróvajért. Tudom, ezt a szenvedélyemet sokan nem tudják megérteni, ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy minél többféle formában kipróbáljam nagy kedvencemet.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt szent borzadállyal néztem azokra, akik ettek már valaha mogyoróvajat, sőt, nemcsak ettek, de szeretik is azt. Hogy lehet a mogyoróból vajat készíteni? Aztán mikor egy tengeren túli látogatásom alkalmával először kóstoltam mogyoróvajjal töltött csokoládét, éreztem, hogy közel a vég. Örökre rabja lettem a mogyoróvajnak.

Tudom, hogy sokan tágra meredt szemmel olvassák a receptet. Nemcsak a mogyoróvaj, mint hozzávaló szokatlan, de az egész recept úgy, ahogy van. Pedig érdemes barátkozni az ismeretlen ízekkel.

Magyarországon még kevéssé ismert termék a mogyoróvaj, Amerikában azonban nincs konyha, amelyben megtalálható ne lenne. Intenzív mogyorós, kicsit sós, kicsit édes ízével két táborra osztja az embereket, van, aki rajong érte, van, aki ki nem állhatja. Mivel én az első tábort erősítem jelenlétemmel, mutatok egy roppant egyszerű kekszet, amit adventi időszakban is érdemes elkészíteni, és bevezetni a családi repertoárba.