Segítsünk! Jobb lesz nekik is, nekünk is
Ilyenkor, karácsony táján szinte minden utcasarkon adománygyűjtők állítják meg a járókelőket, pénzt kérve, amelyekkel sanyarú sorsú családokat, gyerekeket, betegeket támogatnak. Nagyon sokan egyszerűen elsétálnak mellettük, mondván: senki sem tudja bebizonyítani, hogy a pénz tényleg oda jut, ahova mondják.
És valahol meg lehet érteni ezt a hozzáállást, hiszen az elmúlt évtizedben tényleg előfordultak olyan esetek, amikor kiderült: a pénzzel nem a rászorulókat támogatták. De az alapítványok többsége – legyünk optimisták – talán tényleg azokat segíti, akiknek szükségük van támogatásra.
Pont a napokban gondolkoztam el azon, hogy mennyire kettős kép az, amikor az ember telepakolt bevásárlótáskákal, szatyrokkal a kezében utasítja vissza a pár forintot kérőket. Mert ha nekünk van, miért ne segítsünk egy kicsit? Akár önző okból is. Mert olyan jó érzés… A rászorulóknak pedig akár életmentő is lehet…
Mert míg a mi lakásunkban meleg van, feldíszített karácsonyfa és finomságok, addig máshol nem hogy fenyőfa nincs, a szentestei vacsora is kérdéses. Mármint hogy lesz-e mit enni. És hogy lesz-e mivel befűteni. És hogy lesz-e mit felvenni a hideg ellen.
Ezért ha nem is bízunk az alapítványokban, akkor segítsünk közvetlenül a családoknak, rászorulóknak. Nem kerül ez sokba: egy-két kifli egy hajléktalannak, az évek óta nem használt ruhák szegény családoknak, egy-két tartós alapélelmiszer. És mindjárt jobb lesz: nekik is, nekünk is. Figyeljünk egymásra. Legalább ilyenkor.
Hozzászólás zárolva.