Dankóné Reisinger Magdi a Vegasziget weboldal alapítója egy rejtélyes betegség miatt kezdett új életet, és tért át a növényi táplálkozásra. Interjújában beszél a diagnózisáról, a veszteségekről, a terhessége nehézségeiről, a betegségből való küzdelmes felépüléséről. Magdi egy nagyon erős nő, aki kitartásával ma már egészséges, és célja, hogy másoknak is segítsen a növényi táplálkozásban.
Jöjjön most Magdi élettörténete, és egy interjú, amit készítettünk vele.
Dankóné Reisinger Magdi vagyok, 42 éves feleség, kétgyermekes anyuka. Budapesten születtem és folytattam tanulmányaimat (ELTE BTK-n szereztem 3, és a Corvinus Egyetemen 1 diplomát), majd éltem és dolgoztam Svájcban, Franciaországban és egy afrikai fejlesztési szervezetnél az afrikai Kongói Demokratikus köztársaságban. Jelenleg pályázatokat, könyveket, marketingterveket írok, magántanítással, cikk-és vegán blogírással foglalkozom és közben vegán kézműves termékeket gyártok és forgalmazok.
Születésemkor teljes vérátömlesztést kellett, hogy kapjak, és nem is gondoltuk volna, hogy ez szinte az egész későbbi életemet meghatározza. Gyerekkoromban (noha nem ettem sokat) duci kislány voltam, és nagyon sokat fájt a hasam, fejem, sűrűn hányingerem volt, később szédülős kamasz, majd felnőtt lettem. Számos kivizsgálásra vittek el szüleim (pl. intolerancia, allergia vizsgálatok), de semmi értékelhető eredmény nem derült ki. Gimnazista koromban hirtelen nagyon lefogytam.
Az orvosok -már egyetemista koromban – azt mondták, mozogjak többet, legyek a levegőn eleget, biztosan a sok tanulás, mozgásszegény életmód és a vizsgákkal járó stressz miatt fáj a fejem. Ekkor csatlakozott a tünetekhez a krónikus fáradtság is, de mivel 4 egyetemi szakon tanultam, emellett magántanítványaim voltak és egy alapítványnál önkénteskedtem, arra gondoltam, biztos csupán túlterhelem magam.
Elkezdtem sportolni is, de lényegében nem volt átütő sikerem, megmaradtak a hasi panaszok, fejfájás, szédülés, gyakori, erős fáradtság. Időközben ösztönösen vegetáriánus lettem, nem esett jól a hús és azt is kitapasztaltam, hogy a tejtermékek vagy a nagyon zsíros, olajos ételek sem tesznek jót nekem. Így azokat is igyekeztem elhagyni és utánaolvasni, ezt hogy tegyem meg anélkül, hogy valamilyen hiánybetegség jelentkezzen nálam.
A babavárás nehézségei
A cukrot is próbáltam kerülni, mivel éreztem, hogy a cukros ételek, italok után erős szédülés fog el. Az is feltűnt, egyszerre nem tudok sokat enni, hanem inkább több alkalommal kisebb adagokat. Időközben férjhez mentem. Noha nagyon vágytunk gyermekre, nem sikerült teherbe esnem. Majd amikor végre várandós lettem, elvesztettük a kisgyermekünket.
5 évvel később fogant meg kislányunk, akivel a terhesség alatt mivel nem volt étvágyam, sokat fogytam, és állandóan viszketett minden végtagom. Hónapokon át nem is bírtam aludni ettől a viszketéstől, melyet semmi nem mulasztott el. Mint később kiderült, terhességi epepangásom lett, melyet az imént említett tüneteken kívül az extrém magas májértékek mutattak meg.
A 35. héten kórházba kerültem, és egy nappal a kórházba kerülésem után a kislányunk – bár az orvosok mindent megtettek, hogy még ne szülessen meg – természetes úton, sebesvonat gyorsaságával megszületett. Ez a májbetegség rá is hatással volt és életveszélyes állapotban született meg. Erős élni akarása nyomán pár nappal később már otthonunkban lehettünk. Férjem munkája miatt hamarosan Debrecenbe költöztünk, ahol nem sok ismerősünk, és egyetlen rokonunk sem lakott.
A diagnózis
1,5 év múlva (mivel sokat ájultam) ebben a városban mentem el kontrol vérvételre és a legnagyobb meglepetésemre a májértékek nem változtak, magasak maradtak. Hosszas utánaolvasást követően egy magánlaborban saját elhatározásból – hepatits-c szűrést kértünk. A gyanúnk beigazolódott: előrehaladott hepatitis-c fertőzésem volt. Ez a betegség vér útján terjed, és a „májmoly” nevet is viseli.
A leggyakoribb szövődménye a fibrózis, mely a máj szöveteinek a hegesedése. A máj a gyulladás miatt sérül és az elhalt májsejtek helyén hegek alakulnak ki. Ez a folyamat visszafordítható. A májra jellemző, hogy még akkor is képes ellátni a feladatait, ha csupán a máj szövetének 20 százaléka működik. Ha nagyobb területre terjed ki a hegesedés, akkor a károsodás egy idő után visszafordíthatatlan, ezt májcirrózisnak nevezzük, mely a májdaganat keletkezésében nagy rizikótényező. A fibrózisnak 4 stádiuma van, én a 3. stádium végén jártam.
Májátültetés helyett életmódváltás és kísérleti gyógyszer
Ilyen esetben az ember (7 éve legalábbis) rákerült egy várólistára. Mivel nagyon drága volt a gyógyszeres kezelés, és amikor már nagyon súlyos volt az állapota, megkaphatta a kezelést, esetleg májátültetést. Nem túl fényes kilátások ezek. Kislányunk miatt azonban nem hagyhattuk el magunkat, inkább a megoldást kerestük és meglepő, de örömmel töltött el bennünket az, hogy végre kiderült, „mi az a rejtélyes kór”, ami évtizedek óta kínoz.
Egy csütörtöki napon derült ki a diagnózis, és hétfőn – egy belső hangra hallgatva – már fel is kerestünk egy orvost a helyi Klinikán, aki, mint kiderült egy kísérleti stádiumú gyógyszeres terápiát alkalmazott – országos szinten 4 betegen. Én érkeztem negyedikként. 3-as sádiumú beteget keresett. Így a diagnózissal együtt megkaphattam a féléves kezelést is. Ami közben nem zavart, hogy kihullott a hajam nagy része és gyengébb is voltam, mert igazi túlélőnek éreztem magam. A betegségem tudata nagy lökést adott az általam addig is írt vegán blognak (ill. addig 4 vegán szakácskönyvet adtam ki társszerzőként), hogy megosszam tapasztalataimat az olvasóimmal.
Biztos vagyok benne, hogy az életmódomnak is köszönhetem, hogy életben maradtam. Azóta is figyelek nem csupán az én, hanem egész családom étkezésére.
Azóta célom, hogy a gyerekek és fiatalok számára is vonzóvá tegyem a zöldségek, gyümölcsök jótékony hatásait, hogy ne csak ízleljék, hanem érthessék is, mit is esznek valójában. Ezért kiadtam egy kisgyermekeknek írt vegán, vegetáriánus szakácskönyvet, és egy zöldségeket bemutató ismeretterjesztő „mesekönyvet”. Most egy kamaszoknak írt szakácskönyvem jelent meg, „Most tiéd a konyha!” címmel. Szeretném, ha ezáltal is minél többen megismerkednének a vegetáriánus és a vegán konyhával.
Engedd meg, hogy a beszélgetesünket egy dicsérettel kezdjem. A weblapodat – Vegasziget – böngészve azon tűnődtem, hogy egy ilyen informatív oldal kialakításához mennyi idő, energia és tudás szükséges. Nagyon szépek a képek, jól megszerkesztett az oldal… Igénybe veszed profi szakemberek segítséget, vagy mindent saját magad készitesz?
Őszinte leszek… A kezdetekkor mindent én csináltam, azonban eléggé szerteágazó a tevékenységi köröm, így szükségem van egy kis segítségre, pl.férjem tanácsát kérem ki a kérdéses dolgokban. Szeretem a szép és igényes dolgokat, igyekszem ezt a honlapomon és a blogomon is visszatükrözni.
Apropó blog. Vannak trendkövető elképzeléseid, vagy a tapasztalataidra hagyatkozol?
Szerintem a kettő nem szétválasztható. Sokéves tapasztalatom van a vegán konyha és életmód terén, hiszen minden, amiről írok, vagy anyagot készítek, az általam kipróbált dolog. Sok éven keresztül magamon kísérleteztem ki néhány dolgot, ez sajnos a betegségemből fakadóan is alakult így.
Azt elárulod, hogy milyen típusú betegséggel élsz, ha lehetek nagyon személyes?
Persze, hepatitis-C vírusfertőzésem van, amit egy valószinűleg gyerekkori vérátömlesztéssel kaptam el. Erről sajnos nagyon kevés szó esik a közbeszédben, pedig nagyon alattomos és mindenkire egyformán veszélyes kór.
Nálam a tünetek fejfájással, fáradékonysággal és folyamatos súlyingadozással kezdődtek, hosszú évekbe tellett, mire megkaptam a végleges diagnózist. Sajnos akkor már nagyon rossz állapotban volt a májam, sürgős és drasztikus beavatkozásra volt szükség.
Egy család motorja vagy. Hogyan fogadták a környezetedben élők ezt a diagnózist? Tudnak bármiben segíteni neked?
Természetesen mindenkit meglepett az orvosi eredmény, ami egyrészt megkönnyebbülést hozott – hogy végre ismerjük a rejtélyes kórt -, másrészt aggodalmat is, hiszen tudtuk, milyen következményekkel jár ennek a gyógykezelése. Amiben lehetséges, segítenek, és szerencsés vagyok mert a férjem is mindenben támogat.
Többször, több helyen írtad, mesélted, hogy saját magad tértél át a növényi alapú táplálkozásra. Nehéz volt lemondani az állati eredetű ételekről? Sokan azért nem mernek belevágni, mert a palettáról egy-egy termék is nagyon tud hiányozni.
Mivel a betegségemmel összefüggésben hagytam el bizonyos ételeket, nekem nem volt hiányérzetem, de természetesen törekszem a minél kiegyensúlyozottabb táplálkozásra. Elképzelhető, hogy a kedvenc ételek kiiktatása nem könnyíti meg az életmódváltást, de összességében sokkal többet nyer vele az ember, mint amennyi hiány tapasztalható. Ugyanakkor most már szinte mindent lehet növenyi alapú élelmiszerekkel pótolni. És nagyon finomak is.
Meselj egy picit az oldaladról, és arról, hogy mi mindennel foglalkozol!
Szerencsésnek érzem magam, hiszen rengeteg helyen jártam, és éltem, sokféle tapasztalatot gyűjthettem, sok emberrel találkoztam, tanulhattam tőlük. De a legnagyobb tanulás mindig a magamra figyelésből és tapasztalásból származott, hiszen az emberi test tökéletesen jelzi, mire van szüksége. Igyekeztem állandóan figyelni a jelzéseket, és ez a tanulásra és a munkámra is igaz. Szeretek emberek között lenni. Kicsit talán perfekcionista vagyok, ezért is foglalkozom sok mindennel egyidejűleg. A blogom mellett könyveket, szakácskönyveket is írok, részt veszek pályázatírásban, szeretem a marketinget, emellett tanítványaim is vannak.
Ehhez azonban rengeteg energia kell! Hogyan töltődsz?
Igen, ez igaz. Mivel a betegségemből kifolyólag korán szembe kellett néznem a krónikus fáradtsággal, különböző módszereket fejlesztettem ki a táplálkozas mellett magamnak. Sokat segít a mozgás, az egészséges táplálkozás, az elcsendesedés, pihenés, a bizalom és a rendszeres orvosi kontroll. Mindenkinek tudom ezeket ajánlani. Sokszor jobb az elején elcsípni egy betegséget és még a kezdeti tüneteket kezelni, mint később egy akut állapoton javítani.
Visszatérve az írásra, megjelent egy kamaszoknak szóló könyved, amiben a vegán ételeket, életmódot igyekszel bemutatni. Hogyan látod, fogékonyak erre a fiatalok?
Bízom benne, hogy ha csak egyetlen kamaszhoz is eljut az információ, már megérte a fáradozást. Azt látom, hogy a többség egészségtelen, magas cukortartalmú ételeket fogyaszt, és kevésbé változatos étrenden él. Ebben szeretnék támogatást nyújtani a könyvemmel, hogy a kezdő lépésekhez kapjanak elegendő információt. Sokszor már ott elakad a próbálkozás, hogy nincs meg a kezdeti „lökés”. Igyekeztem érthetően, egyszerű receptekkel bemutatni ezt a táplalkozásformát.
Mit üzennél a jövőbeli Magdinak?
Talán azt, hogy kitartással és odafigyeléssel elérhetjük a céljainkat. A célom, hogy minél több emberhez eljusson az információ, és talán ezzel egy egészségesebb, tudatosabb generáció nőhessen fel. És hogy ne féljenek kérdezni, vagy javítani az életükön! Mindig van egy alternativ út! (nevet)
Ezt is olvasd el:
- „Nekem az írás önterápia” Interjú Al Ghaoui Hesna újságíróval
- “A lényeg, hogy senki számára ne legyen kérdés, mit keresek a színpadon- interjú Rujder Viviennel”
Hozzászólás zárolva.