„Már ott tartok, hogy megbocsátok, de nem felejtek.” Balázsy Panna a változásról.
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgaink már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. B terv című rovatunkban ismert magyar emberek vallanak a nagy váltásaikról. Balázsy Panna újságíró, műsorvezető mesél.
A magánéleti mélyponton, a konfliktusos emberi kapcsolatokban hogyan tudtad túltenni magadat a kríziseken? Mi a belső erőd, ami tovább vitt?
Alapvetően nagyon nyitott, időnként naiv vagyok az emberi kapcsolatokban. Szeretek adni, kinyilatkoztatni a szertetem, néha meglep, amikor az emberek ezt félreértik, vagy nem értékelik. Most már ott tartok, hogy megbocsátok, de nem felejtek. Régebben könnyebben továbbléptem az emberi konfliktusokon, aztán évekkel később nyílalt belém, hogy nem volt egy korrekt játszma, amibe belekeveredtem. Csalódások most is érnek, olyanoktól, akiktől nem vártam volna. Közben pedig mindig jönnek segítő angyalok. Néhány évvel ezelőtt volt egy nehezebb szakasz az életemben, megjelent két lány, akiket ismertem, de nem álltunk közel egymáshoz. Nekik köszönhetően tudtam végigcsinálni azt az időszakot. Ezért végtelenül hálás vagyok nekik.
Az idő múlást hogyan kezeled? Hiszen ez is változás.
Lehet, hogy nem véletlen, hogy gyerekkönyveket írok. Belül néha gyerekes tudok lenni, én ennek örülök, mert ez tartja fenn a kíváncsiságot és az életszeretetet. Mostanában érzem, hogy kezdek felnőni.
Közben azt is érzem, hogy a gyerekeim lassan kirepülnek és megint elindulhat egy folyamat, amitől több időm jut magamra, és a nagybetűs Életre. Igyekszem ezt tudatosan várni. Nem arra gondolok, hogy mindjárt nyugdíjas leszek és végre otthon üldögélhetek, hanem pont ellenkezőleg, megnyílik újra a világ.
Ami az öregedést illeti, szerencsés vagyok, későn öregedő típus. Igyekszem karban tartani a testemet, vigyázok arra, hogy a nem kívánatos változások idejekorán ne következzenek be.
Mit tanítasz a gyerekeidnek a változásról? Hogyan neveled őket, hogy rugalmasan kezeljék a nehéz helyzeteket?
Sokszor bebizonyosodott, amit mondok, annak korán sincs akkora súlya, mint annak, amit teszek. Voltak alkalmak, amikor meglepődtem, hogy csak attól, hogy valamit mindig úgy csináltam, beépül a gyerekek viselkedésébe és ők is úgy csinálják. Gyakran lázadnak valami ellen, de aztán belátják, hogy jól van, ahogy én csinálom. Persze van, hogy nem hallgatnak rám, de a nap végén azt gondolják rólam, hogy erős vagyok. Minden esetben segítek nekik, nem úgy, hogy helyettük megcsinálom a feladatot, hanem igyekszem úgy irányítani, hogy legyen benne dolguk.
Hozzászólás zárolva.