A Fájdalmat Csillapítani Isteni Cselekedet?

 (idézet : „Sedare dolorem divinum opus est” A fájdalom csillapítása isteni cselekedet      Hippokrates )

                             Vagy csak társadalombiztosítási közellátási teendő?

            A beteg „fájdalmának csillapításához és szenvedésének csökkentéséhez„ való jogot ma már senki nem vitatja, gyakorlati megvalósulása azonban sok kívánni valót hagy maga után.
A jogszabály nem tesz különbséget fájdalom és fájdalom között az eredet alapján, nem mondja meg, milyen betegség által kiváltott fájdalmat kell csillapítani, hanem általánosságban a fájdalomcsillapításhoz való jogról beszél. Tehát – ha a jog felől közelítünk – kijelenthetjük, hogy minden fájdalmat csillapítani kell. /Ha a humánum felől tesszük ezt – akkor pedig azt mondhatjuk: ez a kötelességünk. /

Téves az a hiedelem, hogy bizonyos betegség csak akkor betegség, ha egyidejűleg a fájdalom is jelen van. Sok esetben egy megbetegedés első jele a fájdalom.

A fájdalomcsillapítás alapelve:

1.)Elsődlegesen a kiváltó ok megszüntetésére kell törekedni. Amennyiben nem sikerül az alapbajt diagnosztizálni, a fájdalmat akkor is csillapítani kell.

2.)A fájdalom szubjektív ezért azt egyénre szabottan kell kezelni.

3.)A fájdalomról a kezelőorvost minden esetben tájékoztatni kell!

4.)A fájdalmának enyhítésére szolgáló lehetőségekről tájékozódni, tájékoztatást kapjon

5.)A megfelelő fájdalomcsillapító módszerek kiválasztásakor elengedhetetlen az érintett aktív közreműködése. a) a fájdalma jellegének leírása (pl. égő, hasító, tompa, szúró, nyilalló), b) időtartamát, kiterjedését, fájdalmat kiváltó vagy fokozó tényezők, a  fájdalom erősségének meghatározása ( ez úgy a legegyszerűbb, ha a beteg fájdalmát 0-10 értékek között megjelöli (ahol a 0 jelenti a fájdalommentességet, míg a 10-es szám az elviselhetetlen fájdalmat jelenti).

Legproblematikusabb a tartósan fennálló /krónikus/ fájdalom kezelése, mivel ez hetekig, hónapokig esetleg évekig is tarthat. A fájdalomcsillapítók szedésének már a kezdetekor tisztázni kell azt, hogy mi várható a későbbiekben. Jövőre vonatkozóan biztosat soha nem állíthat az orvos, de saját véleményét elmondhatja. Krónikus fájdalom esetén előfordulhat, hogy egyre erősebb szerek és egyre nagyobb dózisban biztosítanak csak kielégítő fájdalomcsillapító hatást. Különösen fontos ez abban az esetben, ha opioid (tabletta, kúp, bőrön át felszívódó tapasz, csepp) alkalmazása szükséges. A betegnek tudnia kell, hogy a legmodernebb szerek, amennyiben adagjuk korrekt és alkalmazásuk indokolt, a gyakorlatban csak a legritkább esetben okoznak hozzászokást, légzészavart. Alapvető a tévhitek eloszlatása, mert ez alapfeltétele a jövőbeni hatékony kezelésnek.