A fájdalom kezelése
A fájdalomérzést még ma sem tudjuk pontosan meghatározni, azt azonban tudjuk, hogyan váltódik ki és hogyan vezetődik. Tudjuk azt is, hogy a fájdalom döntő fontosságú inger, amely jelzi, hogy belülről vagy a külvilág felől „veszély” fenyegeti a szervezetet.
Az egyén által érzett szubjektív fájdalomélmény nem mindig áll arányban a fájdalmat kiváltó inger vagy betegség súlyosságával. A fájdalomélmény súlyossága az egyén fájdalom iránti érzékenységétől is nagymértékben függ.
A mozgásszervi betegségek a mozgásszervek fájdalmával, alakváltozásával és mozgáskorlátozottságával járhatnak együtt, gyakran más szervek, szervrendszerek betegségei is mozgásszervi tüneteket és panaszokat okozhatnak.
A mozgásszervi eredetű fájdalom az egyik leggyakoribb ok, amely miatt a betegek orvoshoz fordulnak. A mozgásszervi betegségek száma világszerte és hazánkban is évről-évre növekszik. Magyarországon legalább 1-1,5 millióan szenvednek ún. kopásos ízületi betegségben, legalább nyolcszázezren csontritkulásban és körülbelül százezren idült gyulladásos mozgásszervi betegségekben. Képalkotó vizsgálatok alapján hazánkban becslések szerint évi 350 ezer ún. összenyomódásos csigolyatörés fordul elő, és mintegy évi 15 ezer csuklótörés hátterében szerepel a csontritkulás.
A mozgásszervi betegségek gyakran vezetnek a munkaképesség csökkenéséhez, rokkantsághoz, az életminőség megváltozásához, és a vele járó fájdalom és mozgáskorlátozottság, illetve az anyagi és szociális kiadások is egyre nagyobb terhet jelentenek a társadalom számára. A betegek állapota gyakran olyan rossz, hogy feladatukat nehezen tudják ellátni munkahelyükön, ez gyakori munkakiesést jelent, mely sokszor egyben a munkahely elvesztését jelenti számukra.
A keresőképtelenséget okozó betegségek között a mozgásszervi betegségek hazánkban a harmadik leggyakoribb helyet foglalják el, a rokkanttá minősítettek kb. 10-12%-a szenved mozgásszervi betegségben.
A mozgásszervi betegségek kivizsgálása és ellátása során, beleértve a család orvosi és a szakintézeti ellátást is, gyakori a nem megfelelő fájdalomanalízis és a nem megfelelő gyógyszeres kezelés miatti ineffektív, azaz nem megfelelő fájdalomcsillapítás: vagy nem megfelelő mértékben, vagy egyáltalán nem csillapítják a fájdalmat, a tartós fájdalmak esetén a rendszeresen szedett gyógyszerek mellett előfordul visszatérő, fellángoló „csillapíthatatlan” fájdalom is.
A mozgásszervi betegségeket a klinikai kép alapján a következő főbb csoportokba sorolhatjuk:
Hozzászólás zárolva.