A Föld lakóinak fele nem ismeri a csók műfaját
Mágikus dolog a csók, ezzel legtöbbünk talán egyet is ért, de, hogy miért is használjuk ezt a sajátos emberi érintkezési formát már az ősidők óta, arra még csak bizonytalan válaszaink vannak most is.
William Jankowiak, a Las Vegas-i Nevada Egyetem antropológia professzora vezetésével most azonban egy kutatás indult, amely próbálja megfejteni a csók titkát.
A kutatás elsődleges megállapítása már önmagában is érdekes: nem minden társadalom alkalmazza az ajakcsókot. A Föld országainak 168 kultúráját megvizsgálva azt állapították meg, hogy az összes társadalom kevesebb mint fele csókol a szájával és mindössze 46 százalékuk használja az ajakkal történő csókot romantikus értelemben.
Többféle elmélethez is visszavezethető
Két elmélet is létezik arról, hogy mi lehet az alapja annak, hogy ennyire vonzódunk az ajak érintéshez, vagyis a csókhoz. Az egyik elmélet szerint mindez a szoptatáshoz kötődik, hiszen csecsemőként az ajakkal való érintés, érintkezés egyfajta velünk született reflex. Létezik ugyanakkor egy olyan változat is, mely szerint az ősidőkben az anyák előbb pépesre rágták az élelmet, amit a csecsemőjük szájába adtak (hasonlót láthatunk legközelebbi őseinknél – a csimpánzoknál -, valamint más nagytestű majmoknál), és a szájak ilyen módon történő összeérintése lehet az ősképe, vagy előképe a csóknak, vagy éppen a csókolózásnak. Az atavizmus, vagyis a távoli ősöktől örökölt és rájuk hasonlító vonás az, ami mindkét csókelmélet alapját jelenti.
A körbeszaglászástól a szempilla rágcsálásig
Azok a kultúrák, amelyek nem alkalmazzák a csókot az emberi érintkezés során, más módszereket találnak arra, hogy azt intim helyzetekben kifejezzék érzelmeiket – mondja Sheril Kirshenbaum, a kutatást végző tudóscsoport egyik tagja. A malájoknál például a csókot egy sajátos gesztus helyettesíti (és erről már korábban Charles Darwin is beszámolt), ez pedig a következő: a maláj nők leguggolnak a földre, a férfiak pedig sűrű szippantgatásokkal körbe szagolják őket, egyfajta szagmintát véve párjukból.
A Trobriand -szigeteken, Pápua Új -Guinea keleti partjainál a szerelmesek úgy csókolóznak, hogy szemtől szemben leülnek egymással, és egymás szempilláit rágcsálják, ami – valljuk be – a mi fogalmaink szerint talán nem a legromantikusabb formája az intimitás kimutatásának.
Még közelebb
A szájra csók és más típusú csókok esetében talán az lehet a fontos, hogy az adott pillanat meghitt, ugyanakkor fontos információk megosztásáról (is) szóljon. A csók, melyet az ajkaink összenyomásával prezentálunk szinte egyedülálló emberi viselkedési forma. Ha a csóknak van valamilyen evolúciós célja, akkor miért nem látunk több csókolózó állatot? – teszik fel ugyanakkor a kérdést a kutatás résztvevői. Talán akkor járunk legközelebb a helyes válaszhoz, ha azt feltételezzük, hogy a csókkal tudtak őseink olyan közel kerülni a másik emberhez, pontosabban annak arcához, hogy a viszonylag gyenge szaglásuk révén is releváns információkhoz jussanak róla. Sok állatnak az embernél sokkal kifinomultabb szaglása van, így közel sem kell olyan közel kerülniük egymáshoz ugyanezért…
Hozzászólás zárolva.