A jó bor több mint harmónia…
Az illatos, zamatos bor nemcsak szem-szájnak ingere, mára kultúrtörténeti hagyománnyá is vált: festőket, írókat, költőket ihletett meg, szentje van, különböző társadalmi események köthetők hozzá, és a borturizmus is egyre népszerűbb.
A kulturált borfogyasztás általában minden korban az étkezésekhez kapcsolódott, mivel a bor zamata így érvényesül igazán. A különböző ízekhez – húsokhoz, ételkészítési eljárásokhoz – eltérő típusú nedűt ajánlanak a sommelier-k. A halak, zöldséges fogások és fehérhúsok mellé fehérbort, a sültekhez és vadakhoz vöröset szolgáltak fel már száz évvel ezelőtt is. A sós és savanykás ízvilághoz a savasabb borok illenek, míg az édesebb fogások után magasabb cukortartalmúakat szokás inni, hogy az aromák egymást erősítsék. A hideg előételek és a saláták többségéhez is inkább a fehérbor illik, vagy a könnyű rosé. A zöldfűszeres ízek a nem túl testes italokat kívánják, míg a zsírosabb sajtok mellé a savasabb nedű passzol. A vörös húsok – a marha, a disznó, a malac, a birka és a kecske – és pástétomok mellé a hangsúlyos száraz vagy félszáraz vörös dukál.
A borok hőmérséklete sem mindegy. A fehérbort hűvösebben, a vöröset szobahőmérsékleten – s minél magasabb az alkoholfoka, annál magasabb hőmérsékleten – kell szervírozni. A borok sorrendjére is van szabály: „a fiatalabbak s kevésbé értékesek mindig előbb s az öregebbek, nemesebbek csak ezek után itatandók. A tulajdonképpeni étkezés végén a legöregebb, legnemesebb vörösborok, a csemege után a fehér likőr-borok (aszuk) és pezsgők szolgálandók fel” – írja a Borászati Lapok 1900. december 23-ai száma. A könnyebb bor tehát megelőzte a nehezebbet a sorban, csakúgy, mint a száraz az édeset.
Borozni persze nemcsak nagy ebédek és vacsorák alkalmával lehet, de ilyenkor is jó „megágyazni” az alkoholnak mogyoróval, mandulával, gesztenyével vagy franciásan sajttal. Vannak, akik szerint a pogácsa a legjobb borkorcsolya, édes aprósüteményt viszont semmiképpen ne kínáljunk, különösen ne száraz borhoz.
Bár ezek régen kialakult és leginkább tapasztalatokon alapuló szabályok, azért nem felülírhatatlanok. Kísérletezni mindig lehet, és érdemes is. Különösen, mivel a borászok is kísérleteznek újabb szőlőfajtákkal és borkészítési technológiákkal, ahogyan az asztalra kerülő fogások is alakulnak az évek során.
Hozzászólás zárolva.