„A kislányom füllent, s nem értem miért”

Kedves Pszichológusnő!

 Azért írok Önnek, mert azt tapasztalom az utóbbi időben a kislányomon, hogy sokszor nem mond igazat. 8 éves, nagyon jól tanul, értelmes, okos, jóérzésű gyerek. Mégis, amikor valami galibát csinál, rendszeresen letagadja, vagy ami még rosszabb, másra próbálja kenni. A múlt héten elcsente a telefonomat játszani, leejtette és összetört a képernyője. Érthetően mérges lettem, de ami még jobban felzaklatott az az, hogy azt mondta, nem is ő volt, hanem testvére. Az öccse éppen velem volt, úgyhogy elég hamar kiderült, hogy hazudott a lányom. És ráadásul a felelősséget is megpróbálta másra hárítani. Nekünk nem ez az értékrendünk, ha hibázunk, igyekszünk beismerni, nem tudom, hogy honnan jön ez nála…? Az iskolában is történt egy hasonló eset, ott rátenyerelt a rajzára, amit be kellett adni, és összegyűrődött. Ezt pedig egy  kisfiúra fogta. Kérem, segítsen, nem akarom, hogy rossz irányba induljon a gyerekem!

Üdvözlettel: egy Édesanya

Kedves Édesanya!

Nem könnyű megélni, ha a gyermekünk olyan módon próbálja megoldani a nehézségeit, ami a mi értékrendünkkel nem összeegyeztethető. Ilyenkor könnyen az a gondolatunk támadhat, hogy valamit nagyon elrontottunk, vagy hogy esetleg eleve ilyen jellemtelen ez a gyerek?!  Az igazság ezzel szemben az, hogy a gyerekek erkölcsi fejlődése ugyanúgy egy folyamat része, mint például az intellektuális épülésük. Hosszú az út, mire megtanulja a gyerek, hogy a hazugságnak milyen morális következményei vannak. Erre a komplex látásmódra legkorábban 10-12 évesen lesznek stabilan érettek. Tehát az, hogy füllent egy gyerkőc, nem jelenti azt, hogy hazug, még kevésbé, hogy örökre ilyen marad.

Füllentés és füllentés között persze nagy különbségek vannak. Közel ötéves korukra kezd kialakulni a gyerekek képessége, hogy magabiztosan meg tudják különböztetni a valóságot a képzeletükben zajló vágyaktól, fantáziáiktól. Ebben a korban teljesen elfogadható dolog, ha azt mondják például, hogy beszélgettek az Állatkertben az oroszlánnal, és az megígérte nekik, hogy megvédi. Vagy, hogy az apukája egyik nap nem jött érte az óvodába, és ő egyedül biciklizve bejárta a várost. Ezek az úgynevezett „fantáziahazugságok”, amik csupán azt mutatják, hogy élénk a gyermek képzelőereje. Ez a jelenség iskolakezdésre el szokott múlni, ha mégsem, azt neurotikus tünetnek szoktuk értelmezni, és ilyenkor érdemes pszichológushoz fordulni.