A VENEZUELAI ARMANDO MUNDARAIN NYERT
„Az én szívem már félig magyar” – mondja a Konyhafőnök idei győztese
Egy fiú, akit nem lehet nem szeretni! Akinek nevét nem csak azért fogjuk megjegyezni, mert megnyerte a Konyhafőnököt, hanem azért is, mert olyan személyiség, aki példaképe lehet saját generációjának, de voltaképpen bármely generációnak. Ilyen vőt szeretne minden anyós, ilyen gyereket minden szülő, ilyen barátot minden srác, ilyen párt minden lány. Mert Armando mosolya mögött egy igazán tiszta, értékes, nyílt, okos ember van.
-
Azt mondod, csúnyán bántál emberekkel, pedig talán épp azért szeretett meg egy ország, mert annyira kedves vagy, kiegyensúlyozott, hogy egyszer se emelted fel a hangod a versenyben, még a döntőben sem. Pedig egy latin fiútól nem lenne meglepő, ha földhöz vágna valamit.
- Jó, azért bennem is van temperamentum! De már tudom kezelni, mikor engedjem ki, mikor fojtsam vissza. Én nagyon tisztelem a másik embert, aki kiabál, abban nincs tisztelet. Nekem ez fontos. Ezt viszont elsősorban otthonról hozom. Venezuelában az emberi kapcsolatok szorosabbak, jobban kötődnek egymáshoz még a szomszédok is, hát még a rokonok! Ezért is volt borzasztó rossz, hogy anyukámat nem láthattam öt évig.
- A műsor egyik legszebb pillanata volt, amikor hosszú évek után átöleltétek egymást. A másik, amikor érted izgult a galérián. De hogy lehet az, hogy öt évig nem találkoztatok, mert láttam a fotóidból, hogy azért utazgattál ide-oda.
- Biztosan tudod, hogy Venezuelában nagyon rossz a helyzet, gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Én se álltam úgy anyagilag, hogy anyukámnak repülőjegyet vegyek és ő se tudta magának megvenni. Nem csak azért, mert 500 ezer forint, hanem azért se, mert nagyon ritkák a járatok. Plusz ő imádta a munkáját, nem akarta magukra hagyni a gyerekeket. Anyukám ugyanis szociális munkás, aki egy olyan szervezetnél dolgozott, ahol szegény gyerekeket tanítanak zenélni, és így adnak számukra esélyt, hogy kiemelkedhessenek a nehéz sorsukból. És mindezeken túl volt egy másik visszatartó erő is, hogy amikor utoljára otthon voltam, tizennégyszer raboltak ki! Ezt nem szerettem volna újra átélni. De azért anyával minden más módon tartottuk a kapcsolatot.
-
Mindig csak anyukádról beszélsz, apukáddal nincs jó kapcsolatod?
- Jaj dehogynem! Csak ugye mindenki anyut látja, ezért róla kérdez, úgyhogy köszönöm, hogy neked apukám is eszedbe jutott. Nagyon szeretjük egymást, de vele még ritkábban találkozom, mert Chilében él, és van egy új családja. Onnan van egy féltestvérem és van két édes bátyám is. Egyikőjük Uruguayban él, a másik Írországban. Nagyon szép, szerető családunk van, csak nehéz összehozni a találkozást. De ez, hogy anyukám most itt marad, igazán boldoggá tesz engem. Azt tervezzük, 3-5 évet itt tölt velem, aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok Dél-Amerikában. Hiszen nem csak Venezuelában van baj… Anya nem akarja feladni az otthoni életét se, mert van egy háza, autója és hát már elmúlt ötven, de ki tudja mi lesz.
- Lehet, hogy közösen fogtok nyitni egy éttermet?
- Anya istenien főz, ezerszer jobban, mint én, de bármilyen sok is 10 millió forint, abból nem tudunk éttermet csinálni. Rengeteg ötletem van, meglátjuk, merre tovább. Az biztos, hogy a gasztronómia az életem része marad, nem is akarnám, hogy elvesszen az a sok tudás, amit a versenyben kaptam, amit Sárközi Ákos átadott nekem. Egy vlogot biztosan szeretnék csinálni, ami Dél-Amerikáról szólna, de nem csak gasztronómiával foglalkozna. A többi még nagyon képlékeny.
- Melyik konyhát szereted jobban a magyart, vagy a venezuelait?
- Főzni a magyart. Ez biztosan azért is van, mert itt kezdtem bele – de azért belecsempészek egy kis dél-amerikai aromát is. Enni? Anya főztjét mindenképpen! Imádom az arepát, ami egy fehér kukoricalisztből készült, pita szerű dolog és ezerféleképpen lehet tölteni. Mi ezt esszük reggelire, ebédre, vacsorára, az utcán, mindig, mindenhol. De az én nagy kedvencem az ázsiai konyha. Amikor Hong Kongban jártam a barátnőmmel, egészen elvarázsolt, milyen egyszerűen főznek, mégis milyen ízgazdagon. Na és az is, hogy bármit megoldanak egy kis szójaszósszal!
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.