Hogyan tudják a kamaszok épségben átvészelni ezt a nehéz időszakot?
A középiskolások a zárás legnagyobb kárvallottjai
A járvány miatt bevezetett lezárás sokunkat hozott nehéz helyzetbe, de talán a korlátozó intézkedések leginkább azokat a fiatalokat viselték meg, akik most élik tinédzser éveiket. Számukra mindaz, ami éppen van, teljes mértékben ellentmond mindannak, ami az életkoruk alapján „kijárna” nekik. A szülők felelőssége ebben a helyzetben is óriási.
Ez a kihívás valószínűleg különösen nehéz azoknak a serdülőknek a szülei számára, akiknek például gondot jelent, hogy érzéseiket szavakba foglalják, mivel ezek a képességeik általában is korlátozottak, vagy éppen teljességgel hiányoznak.
A második legkritikusabb időszak
Az Egyesült Államokban a késő serdülőkort – gyakorlatilag a középiskolás éveket – a csecsemőkor után, a második olyan kritikus időszaknak tekintik, amikor az agy rendkívül gyors és alapvető változáson megy keresztül.
Ezek az agyban lezajló változások, amelyeket ugyanazok a nemi hormonok indítanak be, amelyek a pubertás külső, fizikai jeleit is előidézik, a gyermekeket ugyanakkor egy, a korábbinál magasabb szintű gondolkodásra is képessé teszik. Érvelésük ilyenkor felnőttes lesz, szellemük kinyílik.
Élesen tudatosítják, hogy ők kik is valójában, milyen helyzetben élnek, de azt is, hogy mások szemében milyennek látszódnak. Átgondolt magyarázatokat képesek adni azokra a kihívásokra (és lehetőségekre), amelyek leginkább a középiskolás évekhez kapcsolódnak.
A lockdown miatt bevezetett rendszabályok, így a távtanulás (távoktatás), és a társadalmi távolságtartás sok szempontból ellentétes mindazzal, amit ebben az időszakukban a gyerekek szeretnének és amire szükségük is lenne.
„A középiskolásoknak most a legnehezebb” – állítja Phyllis Fagell terapeuta, iskolai tanácsadó és a „Középiskolai ügyek” című 2019-es könyv szerzője.
„Az a lenne a ’feladatuk’, hogy eltávolodjanak a szülőktől, hogy ezeket az éveket alapvetően arra használják föl, hogy pontosan megfogalmazzák, hol a helyük a világban, hogy kitalálják, mire van szükségük egy baráttól, és, hogy ők, mit adhatnak egy barátnak. Az identitásuk alapvető körvonalait kell meghúzniuk. Az ehhez szükséges kemény munkát, kényszerűségből fel kell felfüggeszteniük.”
„Több szorongás, több iskolai elutasítás, több agresszió, krónikus aggodalom, depresszió” – ezek a mostani tinédzserek mindennapi élményei, hiszen többségük arra törekszik, hogy mégiscsak uralni tudja körülményeit, de ez bizony mostanában lehetetlen feladat.
Lehetőség a korrekcióra
Mindezek ellenére Ms. Fagell, más, serdülő gyerekekkel foglalkozó szakértővel egyetértve azt tanácsolja, hogy be kell fejezni az úgynevezett „elveszett év” narratíváját, azaz arra kéri az érintett szülőket, hogy a veszteségérzet hangsúlyozása helyett, inkább azt erősítsék gyermekeikben, hogy az elmúlt év ugyan nem volt a legjobb (esetenként pedig kifejezetten szörnyű volt), azonban érdemes előre tekinteni, és kimondani: mostani tinédzsereknek is kijár a jobb jövő, és ez így is lesz. Mindehhez persze arra is szükség van, hogy a szülők ne essenek pánikba, és maguk is bízzanak a pozitív forgatókönyvben.
Hozzászólás zárolva.