A pszichoszexuális fejlődés 3.rész
Az emberiség kultúrtörténetében talán csak az étkezési szokások körül szerveződött annyi Kell! Muszáj! Tilos! Bűn és büntetendő „tilalomfa”, mint a szexualitás körül.
– a szexualitáshoz csak nagyon szép és kívánatos nőknek van joga. A férfiakat ez az előítélet nem sújtja. Mint azt a szólás is sugallja, „elég, ha egy férfi egy paraszthajszállal szebb az ördögnél”
– a nők, ha fűtöttek szexuálisan, visszatetszést szülő. Számukra a hosszadalmas, gyöngédség és kedveskedés iránti igény a megengedett. Általában ezt nevezik erotikus szükségletnek (szerintem hibásan)
– a nők számára (a fiatal kort leszámítva) a tetszeni vágyás és a hívogató attitűd megmutatása nem eléggé „szalonképes”. Ki kell várniuk a férfi kezdeményező kedvét, holott ez eléggé ellentmond a biológiai kódnak. (Ott inkább a hím a figyelemfelkeltő díszek birtokosa, részben az ellenség távol tartása, részben a nőstény figyelemének felkeltése céljából. A nőstény egyed, ha figyelmét a hím felkeltette, különböző jelzésekkel biztatja az úgymond akcióra – általában.)
– a nők jelentős része akkor érzi magát felszabadultabbnak, ha aktív és kezdeményező attitűdjének is teret enged, különben szinte „megerőszakoltnak”, „alávetettnek” érzi magát, és a szexualitást kerülő attitűd vélik az uralkodó megoldássá.
– a szexualitást és a szerelmet, a szexualitást és a gyermeknemzést a közgondolkodás eléggé szorosan összekapcsolja. Különben a szerelem-szexualitás egységét jól példázza a „szerelem elmúlik a szeretet megmarad” „bölcsessége”, mely kifejezés is azt sugallja, hogy szeretetből „pusziszkodni” lehet, de szerelmeskedni nemigen. Maximum a férj házastársi jogainak kielégítése hárul az asszonyra. A „házastársi kötelesség teljesítés” kifejezés jól példázza mindezt.
Nem véletlen, hogy egyre kitapinthatóbb a mai fiatal párválasztók körében, hogy inkább előnyben részesítik az együttélést, mint életformát, és ezen belül vállalnak gyermeket is. Félnek a házassággal együttjáró anticipált előítéletek valósággá válásától. Holott nem a „papír” tesz boldogtalanná. Sokkal inkább a belénk oltott előítéletek jelentenek veszélyt. A belső szabadság (az együttlét vállalása és élése mellett mégis megőrizni saját egyéniségünket, lényünket, nemiségünket) vállalása és mindennek felajánlása a másik fél számára is nehéz, nem könnyű út.
Hozzászólás zárolva.