A stressz kezelés technikája tanulható!

A stresszel való megküzdés művészete
THE ART OF COPING

A stresszkoncepció leírása Selye János (1936-1976) pszichológus nevéhez fűződik, aki szerint a nem specifikus károsító hatásokra a szervezet azonos módon, az általános adaptációs szindrómával reagál. Ennek három szakaszát ismerjük: először az alarm avagy a vészreakció jelentkezik, majd az ellenállás fázisa, végezetül a kimerülés állapota. Az első fázis azonban nem csupán nem káros önmagában, hanem mind a fizikai, mind a pszichológiai fejlődésünk alapvető feltétele. Hiszen mint azt Selye megfogalmazta: a stressz az élet sója! A mai világ egyik súlyos következményekkel járó jelensége viszont, hogy a fiatalok többségében nem alakul ki eléggé a nehézségekkel való megbirkózás képessége, mert nincsenek kitéve elég kihívásnak, főleg fizikai értelemben, emlékezzünk csak vissza dédanyáink irigylésre méltó életerejére! A stressz, a kihívás tehát alapvető a fejlődéshez, ha folyamatosan képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel. A megbirkózás, azaz az ún. „coping" éppen ezért a stressz ikerfogalma, a stressz elmélet egyik legfontosabb összetevője. A stressz ugyanis csak akkor válik kórossá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzetekkel, illetve a krónikus stressz, a kimerülés fázisa szintén egyértelműen károsító hatású.
 

A stressz szerepe az egészségromlásban

Mivel a stressz fogalmat a mindennapi életben is igen gyakran és különböző értelemben használják, fontos meghatároznunk a stressz fogalmának három legfontosabb összetevőjét. Ezek: a veszélyeztető környezeti hatások, más néven stresszorok; az élettani és pszichológiai stressz reakciók c., illetve az egyén pszichológiai, alkati adottságai.
A stresszorokat leginkább azokkal az életeseményekkel vizsgálhatjuk, amelyek a legtöbb ember számára negatív következményekkel járnak. A legismertebb életesemény skála a Rahe (1990) által összeállított életesemény kérdőív, amely egyrészt arra kérdez rá, hogy megtörtént-e az adott életesemény az elmúlt évben, majd arra, hogy mennyire volt érzelmileg megterhelő. A legsúlyosabb életesemény egy közeli hozzátartozó halála, de például a gyermek születése, vagy a házasságkötés is különböző mértékben de stresszornak minősül. Igen nagy egyéni különbségek mutathatóak ki azonban a pszichológiai és élettani stressz reakciókban, vannak, akik igen intenzív vegetatív válaszmintát mutatnak, közben érzelmileg kevésbé élik át a stressz reakciót, de a fordítottja is gyakori. A harmadik összetevő magyarázza végül azt, hogy ugyanaz az életesemény, stresszor az egyik ember számára elviselhetetlen, kontrollálhatatlan helyzet, míg a másik kifejezetten kellemesnek, kívánatosnak tartja. (Például a szélsőséges, veszélyes sportok kedvelői egy ejtőernyős ugrást is élvezetesként élnek át, míg mások számára maga a repülés is szinte elviselhetetlen élmény.) Ez a különbözőség a stressz elmélet legfontosabb orvosi kihívása, hiszen, miközben a stressz bizonyos esetekben a legsúlyosabb élettani következményekkel járhat, az orvosnak adott esetben, adott betegnél fel kell fedeznie, hogy miért és milyen helyzetek vezettek a kialakult következményekhez.