A stressz kezelés technikája tanulható!
A stressz, azaz az új helyzetekre vagy kritikus terhelésre fellépő belső feszültség áldás és átok is egyben. Áldás, mert olyan teljesítményekre és megoldásokra sarkall bennünket, amelyekre büszkék lehetünk. Amennyiben hagyjuk, hogy a fejünkre nőjön, átok is, mert testi-lelki jóllétünket veszélyezteti. Jó hír, hogy ma már hazánkban is elindult a ún. coping-mérés.
A stresszel való megbirkózással legtipikusabb tényezői
A stressz ikerfogalma, a megbirkózás (coping) tehát alapvetően az egyén megbirkózási készségeinktől függ. Fontos hangsúlyozni, hogy az ember esetében nem egyszerűen alkalmazkodásról van szó, hanem arról, hogy céljaink megvalósítása során hogyan tudunk megküzdeni a nehézségekkel? Ha kialakul a sikeres megküzdés, megbirkózás képessége, egyre nehezebb célokat tűzhetünk ki magunk elé, és az eredményesség élménye fokozza énerőnket, kompetencia élményünket és ezáltal hatékonyabbak lehetünk. A Folkman-Lazarus amerikai pszichológusok 1989-ben megjelent ’Ways of coping’ (Megbirkózási kérdôív) c. tanulmánya éppen ezért arra kereste a választ, hogy nehéz élethelyzeteket milyen magatartásmódok jellemeznek leginkább, például
Problémamegoldó: ”Próbáltam elemezni a problémát, hogy jobban megértsem .A helyzet valamilyen kreatív, alkotó tevékenységre ösztönzött.”
Érzelmi: „Evéssel, ivással, dohányzással vezettem le a feszültséget. Másokon vezettem le a feszültséget.”
Támogatáskeresés: „Egy általam nagyra tartott rokontól vagy baráttól kértem tanácsot.”
Folkman a konfliktuskezelés döntési folyamatát elemezve megállapítja, hogy a döntés meghozatalához az érzelmi feszültség csökkentésére kell törekednünk, megteremtve ezzel a döntéshozatal belső, pszichológiai feltételeit. Alkalmassá kell válnunk a probléma elemzésére és a probléma okának befolyásolására, a kontroll megszerzésére. Az érzelmi konfliktus megoldási módok akkor adaptívak, ha nem ismerjük eléggé a problémát, nem érezzük magunkat alkalmasnak a helyzet feletti kontrollra. Tehát például egy nagyon súlyos, érzelmileg elviselhetetlennek érzett helyzetben, mint egy hozzátartozó halála, igen nagy szükségünk van az érzelmek elengedésére, a sírásra, akár jajgatásra. Falvakban még ma is él a „sirató" szokása, és ezzel a gyász feldolgozását jelentősen megkönnyítik. A legveszélyesebb nem adaptív konfliktusmegoldási kísérlet természetesen az, ha valaki nehéz élethelyzetben eszik, iszik, gyógyszert szed, és így próbálja elviselni a helyzetet. A konfliktushelyzetek válhatnak ilyen nem adaptív stratégiák következtében az önfeladó, önkárosító magatartás kiindulópontjaivá, ugyanakkor a krízisek, konfliktusok a személyiségfejlődés legfontosabb hajtóerői, ha képesek vagyunk azok adaptív megoldására. A támogatáskérés szintén fontos konfliktuskezelési mód, a nők hajlamosabbak általában ezt a megoldást választani.
Hozzászólás zárolva.