A szőrtelenítés kínjai

A kémiai szerek – krémek – jóllehet tökéletesen fájdalommentesek, szintén csupán ideiglenesen, legfeljebb néhány hétre kínálnak megoldást.

A 21. század újdonságait,

A lézeres és elektromos szőrtelenítést, valamint a legfiatalabb módszert, az úgynevezett villanófényt, az IPL – intenzív pulzáló fény – technológiát viszont a tartós szőrtelenítés kategóriájába sorolják. A „végleges" szó használatát az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, az FDA nem engedélyezi, mivel – bár a legújabb technológiák valóban hosszú időre, akár évekre eltávolítják a szőrt – a statisztikák szerint ma még nem létezik olyan megoldás, amely valóban örökre száműzi a szőrnövekedés problémáját: igaz, az esetek 95 százalékában jelentősen csökken a növekedés intenzitása, öt százalék azonban sikertelen.

Ezek a módszerek nem olcsók, nem gyorsak, és még csak nem is kellemesek. Az IPL kezelésből például – a szőrszálak növekedési fázisától függően – átlag öt alkalomra van szükség, és mivel egy kezelés között minimum három hétnek kell eltelnie, ez hozzávetőleg fél évet jelent. Nem fáj, de a vakuszerű villantásokat enyhe csípő, szúrós érzés kísérheti.

Érdemes a téli hónapokra időzíteni

A kezeléseket, ha valaki e mellett dönt, mert napozni, szoláriumozni vagy barnító krémet használni már az egyes alkalmakat megelőző három hétben és az azokat követő hét napon sem ajánlott. Ősz szálakat pedig egyáltalán nem kezelnek.

A napozást lézeres szőrtelenítés előtt és után sem ajánlják, és ez a módszer is akkor a leghatékonyabb, ha néhány milliméter hosszúak a szőrszálak. Két-három kezelés alatt itt sem lesz látványos az eredmény, az egyes alkalmak között pedig hat-nyolc hét „pihenőidőt" ajánlanak. A módszer lényege, hogy a lézer energiája a szőrszálon keresztül elpusztítja a szőrtüszőt. Elsősorban a sötét szőr igazi ellensége ez a kezelés, az ősz, szőke és vörös árnyalatúaknál nem biztos, hogy eredményes lesz.

Antik szőrtelenítők

Az első szőrtelenítő keveréket állítólag az ókori Egyiptom szépséges királynője, Kleopátra készítette. Égetett meszet, arzén-triszulfátot és egy kevés vizet, valamint olívaolajat tartalmazott. A gyanta feltalálását is az ókori egyiptomiaknak tulajdonítják, cukorból, vízből és citromból készült a massza. Egyes források szerint az arab országokban férgeket, az ókori Rómában pedig főtt piócákat alkalmaztak a felesleges szőr eltávolítására, de ennél kellemetlenebb eljárásról is lehet olvasni: gyertyával égették le a nemkívánatos szálakat. A repkénnyel kevert kátrányt, szamárzsírt, kecskeepét, denevér- és kígyóvér-kivonatot vagy a későbbi időkben macskaürüléket tartalmazó elegy is felbukkan az antik korok szőrtelenítőinek sorában. A 20. század legelején pedig egy csiszolópapírszerű anyagból készült kesztyű volt az epilátor, azzal lehetett ledörzsölni a szőrt. Arról nem szól a fáma, hogy vajon mekkora fájdalommal jártak ezek a kezelések, és a hatásfokukról sem sokat tudni.