Ahova nem járnak a napsugarak, ott az orvos gyakori vendég…
Egy személyes életkép: csak álltam a koszos vonatablakban, szívtam magamba a napfényt, és hangosan nevettem. Közben a kezemben szorongattam a jövő heti vizsga jegyzeteit. Csodálkozva néztek rám a többiek. Egyszerre lennék tán a Májusi kór és a fényterápia „áldozata” ?
Az egyiptomiak és indiaiak is alkalmaztak már fény-, illetve színterápiát templomaikban, vallásos szertartásaikon, ám konkrét tudományágnak a tizenkilencedik század óta tekinthetjük mindkét természetes módszert.
1851-ben Jakob Lorber megjelentette A napfény gyógyító ereje című könyvét, melyben a már ősidők óta létező módszerre hívta fel újfent a figyelmet.
A „fotobiológia” Nobel-díjas atyja, Niels Ryberg Finsen dán orvos pedig az első volt, aki mesterséges fénnyel kísérletezve a bőrtuberkolózist gyógyította sikerrel.
Mára különböző fényű biolámpák segítségével otthon is gyógyíthatjuk magunkat, mert a vöröstől a liláig minden színnek sajátos gyógyító hatása van a különböző betegségekre.
Én részemről azonban maradok a természetes módszereknél, amíg csak lehet (ésszel) napozni. Kiülök a kertbe a tanulnivalómmal és hagyom, hogy a Nap vörös sugarai fokozzák a vérkeringésemet, a narancssárgákkal elűzetem a rosszkedvemet, a lila sugarakkal pedig egy kis léleknyugtatót szívok magamba így, a vizsgaidőszak küszöbén.
Télen meg majd jöhetnek a lámpák. De most itt a májusi napfény!
Kiss Veronika
Forrás:
www.fenyterapia.hu
Hozzászólás zárolva.