Biztosan sokan emlékeznek a Monty Python társulat Brian élete című filmjére. Az egyik jelenetben Brian az erkélye alatt összegyűlt plebsnek szónokol. "Ti mind egyéniségek vagytok!" - mondja, mire a nép egy emberként válaszol: "Mi mind egyéniségek vagyunk!".
Az angol humor fenegyerekei ezzel az abszurd párbeszéddel tökéletesen jól szemléltetik, hogy hogyan viselkedik az ember, ha sokad magával kerül olyan helyzetbe, amiben véleményt kell alkotnia.
Elisabeth Nolle-Neumann német szociológus hallgatási spirál néven elhíresült elmélete arra ad magyarázatot, hogy ilyen helyzetekben az egyes ember véleménye miért és hogyan változik meg a környezetében tapasztat vélemények hatására.
Nolle-Neumann elmélete abból a feltételezésből indul ki, hogy az embereknek általában van valami fogalmuk a környezetükben elterjedt vélemények megítéléséről.
Az, hogy milyennek látják az emberek a közvéleményt, befolyásolja azt, hogy milyen intenzitással képviselik saját egyéni véleményüket. Tehát akik többségben érzik magukat, szívesebben hangoztatják saját véleményüket, hangosabbak, és erőteljesebben vesznek részt a kommunikációs folyamatokban. Akik viszont kisebbségben érzik magukat, visszahúzódóbbak lesznek, sőt, gyakran egyenesen hallgatásba burkolóznak.
Így a hangosabb, magabiztosabb tábor egyre nagyobbnak látszik, mint a visszafogottabb, holott még az is előfordulhat, hogy valójában a halkabb tábor tagjai vannak többen. A közvélemény téves becslésének sorozata nyomán alakul ki a hallgatás spirálja, aminek működése során a halkabb tábor fokozatosan egyre kisebbnek tűnik. Illetve ezzel párhuzamosan beindul a fokozott véleménynyilvánítás spirálja, ami a hangosabb vélemény felerősödését idézi elő.
E téves becslések sorozata végül egészen addig vezet, hogy a magukat kisebbségben érző emberek megváltoztatják korábbi véleményüket, így a nagyobbnak tűnő oldal ténylegesen nagyobbá válik.
Mivel lehet magyarázni ezt a jelenséget? Miért változtatják meg véleményüket a magukat kisebbségben érző emberek a többség véleményének javára? Ennek két fő oka lehet.
Az egyik az elszigetelődéstől való félelem; az emberek nem szeretik kisebbségben lévőnek, kiközösítettnek érezni magukat. A másik ezzel némileg párhuzamos motiváció az, hogy az embereknek biztonságot nyújt a többséghez való tartozás érzése: mindenki szívesebben áll a nyerő oldalon, és senki sem szeret a vesztesek táborához tartozni.
Az egyes ember ilyen helyzetekben csupán csepp az árban, melynek mozgását a csepp-rengeteg, azaz a folyó határozza meg. Bár mi mind egyéniségek vagyunk, ilyenkor nem beszélhetünk különálló cseppekről - csak folyóról.
