Arcod a névjegykártyád!

Mi van a te fejedben, édes fiam? Hallom, hogy csak úgy kong az ürességtől! – mondta „kedvenc” tanítóm, amikor az istenért se jutott eszembe a válasz, még a legegyszerűbb kérdésére sem. Pedig annyira törtem, hogy szinte belefájdult. Szégyenemben le is hajtottam.