Az egészség látszik!
Nem érek rá, nincs kedvem, fáradt vagyok! Hányszor áltatjuk ezzel magunkat és másokat, amikor arról lenne szó, hogy sportolni, mozogni kéne. Kifogások, amely mögött, ha nagyon őszinték vagyunk, legtöbbször a kényelem és a lustaság áll.
Ismerjük a mozgáshiányos életmód egészségügyi következményeit: elhízás, magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbetegség, növekvő szívinfarktus-kockázat stb. De ezzel úgyis mindenki tisztában van. Sőt talán azzal is, hogy mi az összefüggés a mozgás és a stressz között. Csak emlékeztetőül: a mindennapi stressz során képződő stresszhormonok a fizikai megterhelések legyőzéséhez teremtenek optimális feltételeket. A sport jó mederbe tereli, és ezzel semlegesíti a szervezet stresszre adott válaszreakcióit. Ezzel csökkenti a stressz okozta ártalmakat, és növeli a stressztűrő képességet.
A „miért nem sportolok” kérdésre adott kifogások valahol érthetőek. Valóban nehéz elkezdeni változtatni az életünkön, nem kizsákmányolni a szervezetünket, hanem adni is neki valamit, odafigyelni az igényeire, de csak elkezdeni nehéz, utána viszont lehetetlen abbahagyni, és nem győzünk majd hálálkodni magunknak.
A lényeg az időbeosztásban és az életmódváltásban rejlik. Nem feltétlen kell gyúróterembe menni, és felpumpálni magunkat hihetetlen méretűre, nem kell mindennap szigetköröket futni, nem kell önsanyargatva és szabályokat betartva élni – ha csak nem így kívánja szervezetünk. Lehet passzívan is kikapcsolódni, kirándulni, kertészkedni, barkácsolni, a lényeg, hogy a test lazítson, és ez jólessen!
Milyen sportot válasszunk? Melyek a legmegfelelőbbek a stressztűrő képesség fokozására? Melyik a leghatékonyabb egy feszített életmód mellett? A mozgással, sporttal foglalkozó szakemberek véleménye szerint szinte teljesen mindegy. Minden sport, ami kellőképpen megmozgatja az izmokat – a sakk vagy a bridzs nem tartozik ezek közé -, segít, ha rendszeresen, legalább hetente háromszor 45-60 percig végzik.
Ritkábban szokták hangsúlyozni, a mozgásnak igen fontos hatótényezője a játék, az öröm. Olyan sportot válasszunk tehát, ami örömet okoz! Ha a mozgás, a sport, amit esetleg orvosunk tanácsára, egészségünk megőrzése céljából űzünk, nem más, mint egy újabb kínos kötelesség, feladat, nyűg, „púp a hátunkon”, akkor semmit sem ér. Legfeljebb azt érjük el, hogy roppant edzetten kapjuk meg az infarktust.
Hozzászólás zárolva.