Az égi színházba küldte ajándékát édesapjának
Eszenyi Enikő: „Csengerben, ahol felnőttem, mindig más perspektívából láttam a fát. Én kicsi voltam, a fa meg nagy. Most meg minden fa kicsinek tűnik…”
Ezt megelőzően három Shakespeare-darabot, a Sok hűhó…-t, a Tévedések vígjátékát és a Vízkeresztet állította cseh színpadra a Rendi Színházban, majd Örkény István Tótékját vitte színre a Divadlo na Zábradlí színpadán. A kertész kutyája rendhagyó előadás. Élő zene és kórus kíséri, a táncosok flamencóznak, a színészek, a történet kiemelt pontjain, énekelnek. A vígjátékból egyszer csak dráma lesz, a nevetést olykor könnyek kísérik, az irónia több helyen lírát old.
Milyennek látta a karácsonyi Prágát?
A múlt héten már alig lehetett közlekedni az utcán, annyi ember volt. Sétálni szinte nem is lehetett. Jobb volt behúzódni. A Vencel téren és az Óvárosi téren hatalmas fenyőfa áll, az egyiken kék, a másikon sárga égők százai. Óriási giccs az egész. Sajnálom, hogy ilyen nagy fákat kivágtak, olyan biztosan álltak az erdőben, és most behozták őket a főváros szívébe.
A kis fák miatt nem fáj a szíve?
Én azokat is sajnálom. Nekem a fenyőgallyak is megfelelnek, mert azokat is fel tudom díszíteni. Az elmúlt években nem is vettem karácsonyfát, megelégedtem azzal, ami a szüleimnél volt. Az idén azonban, mivel anyukám velem tölti a karácsonyt, én veszek fát, de földdel együtt, hogy ünnepek után, ha túléli, ki tudjuk ültetni.
Gyerekkorából maradtak még karácsonyfadíszek?
Mi még őrizzük a régi, fényes gömböket. Vigyáztunk rájuk az évek során. Ezeket nagyon nehéz volt annak idején beszerezni. Nekem nagyon kedvesek ezek a díszek. Árvizet, két költözést túléltek, még a dobozok is a régiek, amelyekben tartjuk őket. Elég, ha a kezembe veszem valamelyiket, már repülök is vissza a gyerekkoromba.
Ugorjunk vissza még egy pillanatra Prágába! Ki lenne az a három ember, akit karácsonyi ajándékként Budapesten is szívesen nézne-hallgatna?
Hozzászólás zárolva.