Az égi színházba küldte ajándékát édesapjának
Eszenyi Enikő: „Csengerben, ahol felnőttem, mindig más perspektívából láttam a fát. Én kicsi voltam, a fa meg nagy. Most meg minden fa kicsinek tűnik…”
És megkapta?
Először csak kicsiben, de annak is örültem, mert hosszú haja volt, és fésülni lehetett. Bizonyára láttam a tévében, hogy vannak sötét bőrű emberek is, ezért ilyen babát akartam. Később kaptam egy nagyobbat, annak viszont nem volt haja, nem tudtam frizurát csinálni neki. Aztán volt egy olyan babám is, amelyik lehunyta a szemét, ha megdöntöttem, és még haja is volt. Azt is nagyon szerettem. A nagymamáim varrtak neki kisruhákat, hogy öltöztetni tudjam. Minden a baba és a ruhák körül forgott. Karácsony este néha marokkóztunk. Sok-sok pálcikát össze kell csavarni, aztán elengedni, és ahogy egymáson feküdnek, úgy kell óvatosan kihúzni közülük azt az egyet, hogy egy sem mozdulhat meg, és az nyer, akinek több pálcikája van. Sanyikát, az öcsémet az autós kártyák érdekelték. Játékautót később kapott, biciklit még később. Karácsonykor szánkózni mentünk. Mindig örültünk, ha hullott a hó, mert szánkón mentünk a nagymamához, és a szüleink húztak bennünket. A karácsonyfa-díszítésnél sosem voltunk ott. Olyankor vagy valamelyik nagymamánál, vagy a rokonoknál, vagy a másik szobában voltunk. Ott izgultunk az öcsémmel, amíg nem csöngetett az apukám.
Milyenek voltak a nagymamák?
Az egyik már régóta egyedül élt, mert a nagypapám 1959-ben, egy vonatszerencsétlenség során meghalt. Egymásba futott két szerelvény, a fejére esett egy súlyos koffer, és ott, helyben lezárult az élete. A szüleim nem is esküdhettek fehérben. A másik nagymamám, édesanyám édesanyja szülésznő volt. Nagyon kedves, gyengéd, csupa szív-szeretet asszony, aki nagyon sok csecsemőt segített a világra. A nagyapám nagyon jóképű, kemény, férfias megjelenésű sofőr volt, s mivel szigorú is, tartottunk tőle. Egy bábaasszonynak azonban nemcsak szülészeti könyvei, hanem mindenféle műszerei is voltak, amelyek engem borzasztóan érdekeltek. Ha nem figyeltek rám, mindig az ő könyveit lapozgattam, vagy a fémszerkentyűit vizsgálgattam. De abban a pillanatban, ahogy meghallottam, hogy jön valaki, máris mindent visszaraktam a helyére, nehogy észrevegyék, miben sántikáltam.
Hozzászólás zárolva.