Az égi színházba küldte ajándékát édesapjának
Eszenyi Enikő: „Csengerben, ahol felnőttem, mindig más perspektívából láttam a fát. Én kicsi voltam, a fa meg nagy. Most meg minden fa kicsinek tűnik…”
Később, amikor már gimnáziumba járt, megkérdezte az édesanyja, hogy „Na, kislányom, mit szeretnél karácsonyra?”
Nem. Inkább puhatolózott. Én amúgy is a meglepetés ajándékot szerettem. Aztán jött egy másik korszak, amikor anyukám már előre izgult, hogy mit vegyen nekem, milyen ruhát, hiszen tudta, hogy úgymond különleges ízlésem van. A múlt héten is képes volt felhívni Prágában, hogy bajban van az ajándékkal, tanácstalan, hogy mit vegyen. Amióta színésznő vagyok, mindig megkérdezi, nehogy valami olyat vegyen, aminek esetleg nem igazán örülök. Ettől aztán sosem meglepetés, amit kapok. Három éven keresztül például mindig hálóing vagy pizsama volt a karácsonyi ajándék. Én meg aztán azzal frocliztam a családot, hogy felvettem, amit kaptam. Anyukám ugyanis úgy képzelte, hogy én még nagyon kicsi vagyok, ezért gyerekméretű hálóinget vett, a szükségesnél körülbelül három számmal kisebbet. Ezért egész este, karácsonykor, hálóingben ültem otthon, jelezve, hogy „már megint nem tudtak nekem egy rendes ajándékot venni!” Persze ez vicc volt, sokat nevettünk. De én vagyok a hibás, mert nekem úgymond semmi sem jó, mindig valami más kell, ők meg csak izgultak, hogy valami jót, megfelelőt vegyenek. Aztán persze voltak olyan karácsonyok is, amikor praktikus ajándékot kaptam. Például a konyhába.
Viszonozni könnyű volt mindezt?
Mi az öcsémmel mindig nagyon igyekeztünk kitenni magunkért. A szüleim ugyanis kiskorunktól fogva hozzászoktattak bennünket, hogy magunk készítsünk apró ajándékokat. Rajzoltunk, festettünk, ragasztottunk, amikor pedig már főiskolás voltam, és később, már diplomás színésznőként mindig kirukkoltunk valamivel. Amikor például még a férjemmel éltem, a két család együtt töltötte a karácsonyt. Az ünnep egyik napját Debrecenben, később Budapesten, a másikat pedig Révkomáromban, és az anyukáknak mindig valamilyen ruhát vettünk, s be kellett öltözniük. Nagyon jó esték voltak ezek, ők mindig divatbemutatót tartottak, mert mondjuk egy jópofa kosztümöt kaptak, az apukámnak pedig a szeme színéhez vettünk szép inget, pulóvert.
Hozzászólás zárolva.