„Az evés nagy részben lelki ügy”

Annyiszor bebizonyosodott már, hogy ha valaki odafigyel az étkezésére és megreformálja a táplálkozási szokásait, annak idővel csodás következményei lesznek. Dénes Dóra pedig újabb ékes példája az életmódváltásnak. Először csak saját betegségének leküzdése volt a cél, később sajátos diétája segítette hozzá, hogy teherbe essen, aztán pedig a gyermekei hozzátáplálásában volt kiemelt szerepe a mentes étrendnek. Ma már népszerű blogger, aki receptjeivel, tanácsaival és saját életének bemutatásával nem csak a hozzáforduló kismamáknak, gyermekes szülőknek tanítja meg egy egészségesebb konyha alapjait, de mindenkinek másnak is, aki valamilyen ételintoleranciával, allergiával kénytelen élni.

2016-ban indítottad el a blogod Édes pofa néven. Az okok között nyilván személyes okok is szerepelnek, mesélsz ezekről egy kicsit?

Fejben már korábban is megvolt a blog. Sosem voltam tudatos evő, de próbáltam természetes megoldást találni autoimmun betegségemre és hormonális elcsúszásaimra. Nem voltak sikeres próbálkozásaim. Amikor már jó ideje babát szerettünk volna és nem sikerült teherbe esnem, végre találtam néhány forrást, amin el tudtam indulni. Akkor a barátnőm isteni baklavájával egyik napról a másikra elbúcsúztam a régi ételeimtől. Másnaptól nem ettem finomított élelmiszereket, cukrot, glutént, tej- és szójatermékeket. És oldani kezdtem a lelki blokkokat is. Ez bő tíz éve történt, amikor még nem volt ilyen óriási választék a helyettesítő termékekből.

Nehéz volt változtatni?

A labor eredményeimen megmutatkozott mindennek a jó hatása, és önismereti téren is fejlődtem. Többek közt arra jöttem rá, hogy a lemondás nem fájdalmas hiányokat hagy maga után, csak a logisztikája nehezebb. Fellendítette a kreativitásomat, és a valódi ételek nagyon jól estek. És arra is ráébresztett, hogy már nem magamért eszem, hanem mintha már a leendő kisbabámnak is főznék. Ez indította el a blog gondolatát. És hogy ebből lett is valami, azt annak is köszönhetem, hogy sok kérdést kaptam ismerőseimtől, akik vagy hasonló helyzetben voltak, mint én, vagy már volt gyerekük és egészségügyi vagy szemléletbeli okból alakítani szerettek volna a korábbi szokásaikon. Ekkor jöttem rá, mennyien vannak, akiknek valamiért ezt-azt el kell hagyniuk az étkezésükből, és mennyire körülményes tud lenni családon belül, ha többféle igényt, szükségletet kell összehangolni. Itt próbálok a leginkább segíteni.

Sokan adnak táplálkozási tanácsokat, de te kifejezetten a gyermekek részére írod a receptjeid. Ez mindig is így volt vagy csak a blog indulása után specializálódtál erre a területre?

Eleinte a hozzátáplálás idején bevetett receptjeimet posztoltam, baba adagra szabott mennyiségekkel. De a gyerekeim 6-7 hónapos korukban sorban kinyilvánították, hogy ugyanazt szeretnék enni, amit a mi tányérunkon látnak. Így elkezdtem inkább arról posztolni, hogyan oldom meg, hogy ugyanaz az étel jól essen a felnőtteknek, a tesóknak, és hogyan alakítható ki belőle a hozzátáplálási kornak megfelelő baba változat is. Például ha vadas szószt készítek, azt cukor nélkül, csupán a sütőben sült zöldségek édességével csinálom, és a babának és a családnak megfelelően alakítom, fűszerezem. Amikor eldöntöttem, hogy a gyerekeimnek házi kosztot kínálok majd, sok zöldséggel, sok ízzel, állaggal, szezonálisan, változatosan, akkor tudtam, hogy ez irdatlan sok idő lesz. Simán lehettem volna egy háztartási robot, aki egész nap a konyhában szeletel. A saját dolgom megkönnyítésére is elkezdtem egy-egy ételt variálni az életkorok igényeinek megfelelően. És elkezdtem Buddha-tálazni is, amelynek elemei egyenként variálhatók kedvencek-rigolyák szerint. Ahogy egyre inkább megismertem, milyen ételek milyen hatással vannak a szervezetre, úgy kezdtem el összefoglaló anyagokból is többet írni. Például miből vegyünk inkább biót, hogyan csökkenthetjük a cukrot, hogyan támogathatjuk a bélflórát, immunrendszert. Úgy láttam, ezekkel tudok kicsit újat, mást nyújtani.