Az sem jó, ha valakinek túl nagy, de hátrány, ha túl kicsi

– Elsősorban magunknak bizonyítsunk, és ne másoknak akarjunk megfelelni. Mások szemében nem feltétlenül tűnik nagy eredménynek, ha lezárunk például egy kényes ügyet, vagy pótolunk egy elmaradt hiányosságot.

– Ne várjunk feltétlenül dicséretet és gratulációt olyan dolgok miatt, amelyek mások számára evidensek. A magunk lelkiismeretét nyugtassuk meg elsősorban.

– Vegyük fel a fonalat, fogjunk hozzá összebonyolódott ügyeink kibogozásához. Már maga az akció elindítása is erőtöbblethez, nyugalomhoz és egyensúlyhoz juttat bennünket.

– Minden társaságba és emberi kapcsolatba azzal a meggyőződéssel lépjünk be, hogy senki se kevesebb vagy több nálunk.

– Legyünk elég bátrak és kitartóak, semmiképp se hőköljünk vissza, ha a feladatot félelmetes arányúnak tartjuk. Ha véghez visszük, sikeres vizsgát tettünk önmagunk előtt, és újabb varázslatos erőt nyerünk a továbbiakhoz.

– Puszta külsőségek miatt sose vessünk meg, és ne értékeljünk túl másokat.(bennünket se fognak így értékelni).

– Ha olyan emberrel találjuk magunkat szembe, akitől eddig féltünk és hatalma miatt tartottunk, vegyük elő egyik legnagyobb fegyverünket: a humort. A nevetés ugyanis forradalom, a lázadás egyik formája. Enyhíti a félszegségünket, mert akin, és akivel nevetünk, attól többé nem félünk. Egy szintre kerülünk vele, és többé nem érzünk zavart a jelenlétében.

Ha a fentieket kipróbáljuk, nem  "szerencsétlenkedünk" tovább és "nyusziságunkat" is legyűrjük.

Legyünk tehát biztosak abban, hogy milyen képességekkel rendelkezünk, s melyek azok a tevékenységek, amelyekben a legjobbat alkothatjuk.

Mutassuk meg azt, amiben utánozhatatlanok és értékesek vagyunk. Sose legyünk kishitűek…