Baj van, vagy az lesz! Mert kevés…
A kevés rostfogyasztásból származó problémák éppen úgy civilizációs ártalomnak számítanak, mint például a mozgásszegény életmódból vagy a stresszből eredő megbetegedések.
Rost és víz
Az élelmi rostok között van vízoldékony és vízben nem oldódó. Mindkét csoportnak más az élettani hatása.
A vízoldékony rostanyagokban gazdag hüvelyesek, a zabkorpa és a különféle magvak csökkentik a koleszterinszintet, és lassítják a szőlőcukor felszívódását. Ez utóbbi hatásuk különösen fontos a cukorbetegeknek vagy a fogyókúrázóknak vércukorszintjük szabályozásában.
A vízben nem oldódó rostok forrásai a teljes kiőrlésű gabonapelyhek, müzlik, a búzakorpa és egyes zöldségfélék, amelyek gyorsítják a béltartalom mozgását a bélrendszerben, ami a székrekedés megelőzésében és feltehetően a vastag- és végbélrák kialakulásának kockázatának csökkentésében játszik kiemelt szerepet.
Vízoldékony és vízben nem oldódó rostokat is tartalmaznak a zöldség- és gyümölcsfélék – valójában valamennyi növényi eredetű élelmiszer -, az arány attól függ, milyen zöldségről, gyümölcsről van szó, és hogy az mennyire érett. A zsenge zöldségfélék általában több pektint és hemicellulózt (vízoldékony rostokat), viszont kevesebb cellulózt és lignint (vízben nem oldódó rostokat) tartalmaznak, mint az érettebbek. A nem vízoldékony rostanyagok koncentrációja a zöldség vagy gyümölcs érésével nő, míg a vízoldékony rostok mennyisége a rosttípustól függően változhat.
Forrás: Nestlé Életmód Iránytű 2010/IV.
A cikk a Piac&Profit 2010. áprilisi számának NHD rovatában jelent meg.
Hozzászólás zárolva.