Biedermeier, a jómód szimbóluma
Nagy, sima felületek, nyugodt geometrikus formák – ember meg nem mondaná, hogy ezt a jellemzést a biedermeier bútorokról adja a szakértő és nem egy 20. század végi olasz tervező minimál art darabjáról. Pedig igaz a megállapítás, gondoljunk csak a sikerültebb szekrényekre! Egyáltalán, gondoljunk az édes biederre, amely Magyarországon, akárcsak egész Közép-Európában, azaz Ausztriában, Németországban és Csehországban a polgári jómód és elegancia szimbóluma volt.
A székeken megjelennek az íves háttámlák – az előzőekkel ellentétben nem mindig a kényelem jegyében, sőt, de persze minden viszonylagos -, az esztergályozott, hajlított lábak. A tipikus bieder szalon berendezése kerek vagy ovális asztal, kerevet, hintaszék, zsámoly, a reprezentáció céljára a vitrin és az etazser, ezen kívül keletkeznek a már emlegetett szekrények, jóval egyszerűbben, dísztelenebbül.
Alkotóik élvezték
és a használónak is hagyták élvezni a szép faanyagot, a természetes erezetet. Csak a korszak vége felé, illetve felújításakor bolondították meg egy kis intarziaszegéllyel. A bizományik még ma sem nélkülözik ezeket az egyenindás szegélyű szekrényeket, a jóval később gyártott könyvespolcokat és a tömegesen hamisított smizetteket, vagyis ingfiókos szekrénykéket.
A kényelem, a nyugalom, a nagy sima felületek, a geometrikus formák, a tartósság, a használhatóság, dísztelenség, egyszerűség kiegészítője, ha tetszik, ellentéte a mindezt körülvevő dekoráció, az enteriőr többi kelléke volt. Mindenekelőtt virágmintás textilek, a negédes festmények és csecsebecsék adták meg egy hamisítatlan biedermeier lakás hangulatát.
Hozzászólás zárolva.