Boldog születésnapod lehet Zorán!

Hány éve működik a „céh”?

Kilenc. Azóta, hogy megvettem a könyvet. Természetesen nem állunk neki hetente, csak egyszer egy évben. Karácsonykor. Azon a két napon viszont teljes fahéj-, vanília- és csokoládéillat van a lakásban.

Minek van még ekkora tradíciója a családban?

A részeg csirkének. Azt viszont minden hónapban csinálunk Zoránnal.

Olyan borban fürdőt?

Besózzuk a csirkecombokat, aztán berakom egy szlovák vaslábosba, só, bors, rosé vagy fehér bor, majdnem ellepi, sárgarépa, újhagyma, gomba, aztán be a sütőbe, puhul, párolódik, s amikor kész a csirke, színesítem körtével, almával, naranccsal.

Csak úgy a la Barbara, vagy írásos emlékek alapján?

Ez a mama receptje. Akárcsak a húsleves marhalábszárból. Én a krémlevesekben vagyok otthon. Sütőtök-, krumpli-, cékla-, spárgakrémleves. Rozi is szereti mindegyiket. Ezt kapta, ebbe nőtt bele. Kétévesen már úgy ette az olívabogyót, mint a szőlőt. De a halakat és a sajtokat is szereti. Akár a kolbászt és a szalonnát.

Zorán pedig, gondolom, élvezi, hogy hét nyelven főz a párja.

Ő inkább arra kér, hogy ne főzzek, mert tudja, hogy azt megesszük. Holnap például vacsorára csülkös bableves lesz kolbásszal és füstölt oldalassal, utána pedig mákos guba tejszínes krémsajttal.

Krémsajttal?

Mascarponéval. Összekeverem kis tejjel, és felfőzöm. Plusz vaníliás cukor, pici vaníliaesszencia és mazsola. Ebben főzöm meg a mákot, és belekeverem a kiflit. Irgalmatlanul finom. Kigúvad a szemed, nem hiszed el, mit eszel.

Hogyan lehet aludni egy ilyen vacsora után?

Ez a másik dráma. Hibátlanul!

Hason?

Naná, hogy leguruljak az ágyról! Ebben csak az az őrület, hogy nem lehet büntetlenül megúszni. Időnként azonban keményen visszafogom magam. Tíz napig léböjtkúrán vagyok, mert a jelmezeimet, ugye, nem lehet kiengedni.