Egy idegenvezető feljegyzései
Burma, a pagodák csodálatos világa
Földváry Eszter idegenvezető következő útja Burmába vezet. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként jómódú, amerikai turistákat kísér a világban, eddig huszonötször utazta körbe a Földet. Eszter szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Az épületeket körülvevő fekete és fehér márvány teraszok közepén szerencsére végigfutott egy szőnyeg, így itt nem kellett a tűzforró kövön mezítláb járnunk. Mindegyik épület egy külön csoda. Nemcsak téglából, de fából is épült szentély itt az évszázadok alatt. Burmában mindenki tudja, milyen napon született. Az emberek a hét napjai számára emelt kis oltárokat is meglátogatják és valamiféle ajándékot hagynak rajta. Általában egy virágfűzért visznek és aranyfüst lapocskát, amit a templom bejáratánál lehet megvásárolni. A hívők elmondják az imájukat, egy kis edénykével a szobor fejére vizet öntenek és ezzel befejeződik a szertartás. Az oltárok mellett található kis törpe szobrocskák az úgynevezett nat-okat ábrázolják, akik a természet jó szellemei és az embereket segítik a mindennapokban. Én is meglocsoltam a szerdai nap oltárát, rátettem a kis aranylapomat és megköszöntem, hogy itt lehetek ebben a gyönyörű országban.
Szoknyát viselő férfiak
Hívők sokasága látogatja ezt a pagodát. Ahogy figyeltük őket, észrevettük, hogy a férfiak is hosszú szoknyát, az úgynevezett longyit viselik. Ez nagyon praktikus ruhadarab. Könnyű, szellős és egyszerű megvarrni. Gyakorlatilag egy darab anyag két végét kell összevarrni és ebbe a csőbe belebújni, majd egy csomóval a derekunkra kötni. A nők is ilyet hordanak, természetesen sokkal színesebb és változatosabb mintákkal, mint a férfiak. Általában az emberek nagyon közvetlenek és kedvesek az idegenekkel. Engedik, hogy a turisták fényképezzék őket, ami mindig egy élmény, hiszen ezek a portrék olyan kedves emlékek maradnak.
Bagan a nyugalom vidéke
Yangonban nem időztünk sokat, másnap elrepültünk a pagodák világába, Baganba. Több ezer kisebb-nagyobb pagoda tarkítja a tájat, fás ligetek sárga színű, poros utakkal egészítik ki a képet. A főúton kívül csak ilyen földutak vannak, nem ritka, hogy ökrös szekér bandukol rajtuk komótosan a betakarított terméssel. Körös-körül elszórva kis falvak találhatók. Az illatozó fehér virágok, a frangipani avagy plumeria fák elbódítják az ide látogatót, a vörös téglás ősi pagodák látványa lenyűgöző, pár arannyal borított kupola villan ki a barna-zöld vidékből. Úgy éreztem, sokáig itt maradnék, olyan nyugalmat és békét árasztott a táj.
Hozzászólás zárolva.