DE: agresszív, szadisztikus személyiség
Mottó: senki sem gyömöszölhető bele egyetlen személyiség-tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki.
A hatalom azonban édes. S mivel kevés a csúcsa, amelyre fel lehet kapaszkodni, egyes emberek – kakasként – szemétdombokkal is beérik. A magasság hiányát a nagy hangjukkal próbálják ellensúlyozni. Agresszivitásuk így válik maladaptívvá, extrém intenzitásúvá, néha szadisztikussá. Most válaszolok a hölgyeknek: Íme, a különbség a kétféle magatartás között nem minőségi, hanem mennyiségi. Az adaptív kicsit, a maladaptív nagyon agresszív, néha szadisztikus magatartás (a szadisztikus de Sade márki kiejtett nevéből származó jelző), tehát nem kell 180 fokkal megváltoztatni emberünk attitűdjét ahhoz, hogy ne legyen az káros-kóros. Elég, ha csökkentjük az intenzitását, s máris pozitívnak hat.
Amíg azonban extrém módon agresszív, néha szadisztikus a magatartás, az már nagyon erős szorongást vált ki a partnerből, mert már nemcsak morális, de esetenként fizikai eszközökkel is fenyeget s büntet. Természetesen továbbra is bűntudatot provokál, valamint félelemteli respektust és sértett szubmissziót (önalávetést) vagy lázadást (lásd a jövő héten!) hív elő.
Leary szerint a DE-személyek pszichopaták: intim kapcsolatteremtésre, empátiára képtelenek. Szokatlan mértékben tudják tisztelni a törvényeket, tilalmakat. Radar-érzékenységet mutatnak a gyengeség, a lázadás, a „bűn” iránt. Ők maguk – a BC-személyekhez hasonlóan – ritkán betegek (testileg). A társaknak több ellenségességet tulajdonítanak a ténylegesnél. Figyelemreméltó, hogy gyermekeiknél gyakori az éjszakai ágybavizelés, a beteges iszony (fóbia) és a bűnözés (!).
Érdemes megnézni a DE- (és a korábban megismert BC- és AP-) személyiség elhelyezkedését a Leary-féle kördiagramban.
Láthatjuk, hogy míg az AP-személyiséghez tartozó körcikknek csak egy kis része nyúl át a negatív érzelmi bázis térfelére, addig a BC- és a DE-személyiség körcikke már teljes terjedelmében ott van.
Figyelemre méltó, hogy a most tárgyalt DE-személyiség nem nagyon tör uralkodásra, irányításra. Ő azt tartja fontosnak, hogy ki tudja élni a negatív érzéseit, indulatait. Ez magyarázza pl. az anarchisták magatartását is: minden hatalom ellen lázadnak, meg akarnak semmisíteni mindent, bármit, ami a hatalom képviselőihez tartozik – de magát a hatalmat nem igénylik, köszönik szépen…
Hozzászólás zárolva.