Életvezetési kiskáté

            Napjainkban gyakran előfordul, hogy az ember alacsony lovon  ül, s a földbe veri a lába fejét: szak- vagy betanított munkát végzünk diplomával a zsebünkben, illetve olyan munkát vállalunk, amely a munkaidő 20%-a alatt elvégezhető (általunk), de illik kivárni a fájrontot. Az első esetben úgy tudjuk kivédeni a pszichoszo-matizálódást, ha megbeszéljük magunkkal, hogy miért, mennyi időre és milyen előny miatt vállaltuk el ezt a munkakört – tehát a saját döntést és az átmenetiséget hangsúlyozzuk. A második esetben a kinevezésre jogosult vezetővel célszerű egy olyan szerződést kötni szóban legalább, de akkor tanúk előtt, hogy a munka elvégzése után szakmai továbbképzést vagy általános műveltség bővítést tartunk magunknak a munkahelyen, munkaidőben.

            Ha titkárságon vagy ilyen jellegű helyen kellene dolgoznunk, az alacsony lóhoz hasonlóan célszerű eljárni: vagy úgy szerződünk, hogy csak akkor vagyunk bent, ha munkánk van, vagy úgy, hogy legálisan tanulunk bent, készenléti állapotban.         Az is előfordul, hogy túl magas lovat kínál fel legtöbbször valamilyen rokon vagy barát, amikor a beosztottjaink kérdéseit sem értenénk, nem hogy válaszolni tudnánk. Ezt így soha nem szabad elvállalni, átmenetileg sem: biztos, hogy lelkileg, idegileg vagy erkölcsileg vesztesként repülünk vagy kullogunk el a helyszínről. Vagy egy alacsonyabb lovat kérjünk ilyenkor – támogatónk érdekében is! -, vagy azt beszéljük meg vele, hogy – amerikai módszer szerint: az ő bejelentésével – lazán „végigfutunk” a segédhivataltól a ranglétra felkínált fokáig vezető úton, és közben egyáltalán nem lazán figyelünk, tanulunk, kapcsolatokat építünk!…

            A Peter-elv akkor érvényesül, ha elérünk a ranglétrán az általunk még éppen betölthető helyre, de főnökünk még magasabbra akar emelni (ez nem teljesen azonos a magas lóval, hiszen itt már bent vagyunk, ott meg akkor szerződnénk…). Nos, ez az ún. alkalmatlansági hierarchia-dilemma: ha elfogadjuk a helyet, lényegileg csak magas lóra kerülünk (legfeljebb nem annyira magasra, mint a legelső esetben), ha nem fogadjuk el, lehet, hogy elfogadja egy nálunk is alkalmatlanabb… Lehet. Mi akkor se fogadjuk el. Jelezzük, hogy mi módon lehetne kifejezni a tudásunk főnöki elismerését: legyünk pl. főtanár, kiemelt, kabinetvezető főtanár – de ne igazgató. Ne, mert az menedzseri és nem tanári végzettséget igényel!