MENJÜNK HAZA...
Elfelejthetem, hogy demens vagyok?
A demencia előrehaladott stádiumaiban az emlékezeti folyamatok egyre változóbb képet mutatnak. A memória kapacitása hetek, napok, sőt órák leforgása alatt is hatalmas ingadozást produkálhat. Ennek egyik legjellemzőbb példája a „napnyugta szindróma” néven ismert jelenség, amikor is a betegek a késő délutáni – kora esti órákban könnyen megzavarodnak. Habár nem tudjuk pontosan, mi is okozza, feltehetőleg a fáradtság, a csökkent látási viszonyok és az ezek nyomán fellépő orientációs nehézségek, valamint a cirkadián ritmus változásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a demenciával élők ilyenkor tipikusan „haza” akarnak menni, mivel nem ismerik fel otthonukat.
A demencia egyik jelentős kihívást támasztó jellegzetessége, hogy a betegek sokszor elfelejtik, hogy ezzel az állapottal élnek együtt, ahogyan arról sincsenek megfelelő emlékeik, hogy milyen gyakran is felejtenek el dolgokat. Emiatt sokan alábecsülik emlékezeti folyamataik károsodásának mértékét, vagy egyenesen megfeledkeznek arról, hogy ilyen jellegű problémáik vannak. Amikor pedig a hippokampusz nagymértékben sérül, a betegek azt is elfelejtik, hogy demenciában szenvednek. Minden alkalommal, amikor elmondjuk nekik, hogy ezzel az állapottal élnek, az olyan, mintha akkor először hallották volna meg a diagnózist.
(Forrás: Psychology Today, felejtek, hu)[/bs-text][/vc_column][/vc_row]
Hozzászólás zárolva.