Európai kultúrák európai szemszögekből

M.B.: Az időt. Iszonyatosan hosszú a tél, az Alpok miatt mindig fúj a szél, nagyon sokat esik a hó, és októbertől áprilisig sötétség van. A precizitásukhoz is nehéz volt hozzászokni. Ha valaki csak egy pár napig van Bécsben, akkor úgy gondolhatja, hogy ilyen tisztaságban, rendben szeretne élni, de engem egy idő után feszélyezett, mert egyhangúvá teszi a várost. Valahogy elvesznek a szép épületek, mert mindegyik rendbe van téve, mindegyik ugyanúgy néz ki. Ezen kívül nem tudtam megszokni, hogy a pincérek, magyar szemmel, nagyon udvariatlanok. Náluk elvárás, hogy a pincér tartsa magát, ne bratyizzon, teljesítse minden kérésedet, így olyan soha nem fordult elő, hogy egy pincérrel elkezdtem volna beszélgetni, vagy elcsattant volna három poén. Ha nem is méla undorral, de nagyon hidegen szolgálnak ki, nem keresik a kontaktot, ami engem zavart. Ez az átlag ember viselkedésének egy fokozódott formája. Még a bürokrácia az, ami rettenetes. Rosszabb a magyarnál is!

P.L.: Az emberekből valahogy hiányzik az „őrültség”. Néha túl komolyak, sok tabu van, és kicsit tartózkodóak. Nem annyira „szabadok”, és mivel igyekszem követni a kulturális szabályaikat, igazodni hozzájuk, gyakran én magam se vagyok az.         

 Van olyan dolog, amiben az olaszok / osztrákok / magyarok emberileg valahogy pozitívabbak számodra, mint otthon?

B.A.: A nyitottságuk, az a hihetetlen temperamentum, a pörgés. Legelső este, amikor megérkeztem, kicsit elveszett voltam még. Elmentem sétálni, beültem valahova enni egy pizzát, és a szomszéd asztalnál ülő négyfős társaság vett nekem egy rózsát. Sok ilyen kedves gesztussal találkoztam később is. Nagyon lazák, senki sem siet, „ha késünk, hát késünk”, igazából kicsit káosz az egész, de az a csoda, hogy a káoszban is rendszer van. Nyílván ebben az is benne van, hogy az átlag életszínvonal lényegesen magasabb.