Európai kultúrák európai szemszögekből
Három fiatalt kérdezgettem külföldi élményeikről, az országok közti kulturális különbségekről, és hogy az ő esetükben mennyire látszódtak beigazolódni a sztereotípiák. Válaszaik természetesen csak egy variációt takarnak a végtelen közül, de engem pont ezek az egyedi eggyek érdekeltek.
P.L.: Ez részben biztos azért is van, mert még mindig nem beszélek elég jól magyarul, de nehezebb ismerkedni Magyarországon, mint Franciaországban.
Mi az első szó, ami eszedbe jut, ha azt mondják Firenze / Bécs / Budapest?
B.A.: A pesto.
M.B.: A hideg.
P.L.: A magyar zászló. Számomra a zászló használata Magyarországon elképesztő. Franciaországban a zászló sokkal inkább a szélső jobb szimbóluma, itt pedig egy nemzeti jelkép, amire a legtöbb magyar nagyon büszke.
Mik azok az adott népről kialakult sztereotípiák, amikre rácáfoltak?
B.A.: Az esetek nagy részében igaznak találtam az olyan, olaszokkal szembeni sztereotípiákat, mint például a vidámság és a nyitottság. Az öltözködésüket, amiről elvileg híresek, viszont néha soknak találtam. Túl trendik, mindenhol tele vannak szegecsekkel, zipzárakkal.
M.B.: Nem igazán ismertem sztereotípiákat az osztrákokkal kapcsolatban, kivéve, hogy a rendszerváltás előtti Gorenje-turizmus miatt kifejezetten nem szeretik a magyarokat. Ez egyáltalán nem igaz, sőt, szerintem amióta az EU csatlakozás óta elárasztották őket a dél-szlávok, törökök, azóta a magyarokkal kifejezetten kevesebb problémájuk van. Soha egy rossz szót nem hallottam azért, mert magyar vagyok.
P.L.: Nem tudtam szinte semmit a magyarokról, a paprika kivételével, mielőtt idejöttem – végülis ez is egyfajta sztereotípia. Magyarország Nyugat-Európában egy „ismeretlen” országként él a köztudatban, akárcsak a többi ex-szocialista hely, amik közt nyugaton nem igazán tesznek különbséget. Szerintem ez nagy kár, most már dühös vagyok magamra és szégyellem, hogy nem tudtam róla semmit, mert Magyarország kultúrája hihetetlenül gazdag.
Hozzászólás zárolva.