Ez az istenek sportja
A skandináv mondák szerint a korcsolyázás az istenektől származik. Ennél racionálisabb elmélettel találkozhatunk a nemzetközi sporttörténeti írásokban.
Örömsiklásból versenysport A 18. században néhány költő is felfedezte a jégen siklás kecsességében rejlő szépséget és izgalmat. Goethe vagy Herder például nemcsak szívesen korcsolyázott, verseiben is megörökítette ennek a téli sportnak a világát, így népszerűsítve azt, mígnem a korcsolyázás a század végére Németországban elismert testedzéssé vált. J.C. Guts-Muts 1793-ban az ifjúság testedzéséről szóló művében ezt írta: "Nem ismerek szebb gimnasztikát, mint a korcsolyázást. A tiszta levegőn és hidegben való mozgás jó hatással van a test és a szellem egészséges fejlődésére."
Míg Nyugat- és Észak-Európában már a 17-18. században hódított, Magyarországon csak a 19. században indult útjára. Addig úgy vélték, hogy a nők és az ifjú hölgyek számára kifejezetten káros a korcsolyázás: Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio Educationis rendelete például a diákokra nézve veszélyes tevékenységként beszél erről, mint ahogyan az úszásról is. A 19. században azonban már nálunk is közkedvelt téli társasági eseménnyé vált, elsősorban a Balatonon és a Duna jegén. Sőt, 1867-ben a világ első leghíresebb műkorcsolyázója, az amerikai Jackson Haines is ellátogatott hozzánk, hogy a befagyott városligeti tavon mulattassa a pesti közönséget. Az 1892-ben megalakult Nemzetközi Korcsolyázó Szövetségnek is alapító tagja volt Magyarország. 1893-ban pedig gróf Csáky Albin közoktatási miniszter elrendelte, hogy az iskolák gondoskodjanak tanulói jégpályákról, és ösztönözzék, hogy a diákok korcsolyázzanak.
A nemzetközi szövetség létrejötte komoly lendületet adott a versenysportok – a gyorskorcsolya és a műkorcsolya – kialakulásának: ettől fogva jegyzik a csúcseredményeket, és 1893 óta minden évben rendeznek világ- és Európa-bajnokságokat.
Vigalom és kikapcsolódás Bár a versenyzést gyerekként kell elkezdeni, a korcsolyázás alapjai viszonylag könnyen elsajátíthatók akár felnőtt korban is, a kitartó gyakorlás során pedig a mozdulatok egyre tökéletesebbekké válnak.
A szabad levegőn való könnyed csúszkálás öröme egyaránt élmény a legfiatalabbaknak és az idősebbeknek is. A korcsolyázás elsősorban a láb – a comb és a vádli – izmait, valamint a farizmokat tornáztatja. Kezdő korcsolyázók gyakran panaszkodnak izomlázra vagy bokafájásra, ez azonban később, a mozdulatsor beidegződésével már nem fogja beárnyékolni a korcsolyázás örömét.
Hozzászólás zárolva.