Ez legjobb dolog, persze a szex után…
Ez a második legjobb dolog, melyet valamilyen formában mindenki szeret. Gyógyszer ez is; gyógyít munka közben, tanulás alatt, feszült helyzetekben. És jó relaxáció – a zene.
Munka után, fáradtan, esetleg bosszúsan is beül az ember az autójába, és út közben hazafelé bekapcsolja a rádiót. Talán észre sem veszi, hogy elkezd dobolni az ujjaival a zene ütemére, s mire hazaér, már sokkal oldottabb, frissebb állapotban van.
Az önkéntelenül hallgatott zene ritmusa ugyanis kiegyensúlyozza az ember biológiai ritmusát és ezzel elősegíti a gazdaságos energia-felhasználást a szervezetben. Azon túl, hogy mindenkinek megvan a saját ritmusa – amit az alkat, az örökletes tényezők határoznak meg – hat a szervezet harmóniájára is. A hang és zeneterápia olyan módszer, mely a zenét, mint eszközt használja a megelőzés, a személyiségfejlesztés, az önismeret, a korrekció, a gyógyítás és a rehabilitáció terén.
David Aldridge professzor különféle zenei dimenziókat állított fel, melyek főleg szubjektív szempontokon és pszichológiai, érzelmi reakciókon alapulnak. A populáris zene hallgatása például mozgásba hozza a testet. Ki ne élte volna át azt az érzést, amikor kedvenc együttese zenéjére, vagy akár bármilyen, számára tetsző szám hatására önkéntelenül is a zene ritmusára mozgatta volna végtagjait. A technikai zene (mely nem az elektronikus zenével azonos) úgymond, kielégíti az intelligenciát.
Ebbe a kategóriába sorolhatjuk a különböző korok stílusaiban íródott zeneművészeti klasszikusokat. S míg a technikai zene inkább azok számára okoz különleges élményt, akik a zeneszerzési bravúrok minden apróságát értékelni tudják, addig a művészi zene dimenziója ugyanezt teszi, de minden tudatosság nélkül, tehát a hallgató egyszerűen élvezi azt, amit hall.
A mély benyomást tevő zene (appealing) hallgatása annyira magával ragad minket, hogy sikeresen át tudjuk érezni azt, amit a szerző a komponálás alatt megálmodott. Ebbe a dimenzióba elsősorban a meditatív jellegű zeneművek tartoznak.
Végül a felemelő zene hallgatásakor lelkünk elvileg a magasabb szférák harmóniáját hallja és egyesül annak minden rezgésével. Ez utóbbi hatást azonban már csak kevés zene képes elérni. Csak azok a művek jöhetnek itt szóba, melyek összhangban vannak ízlésünkkel is, s egyszersmind megfelelő egyensúlyban tartalmazzák a szervezet számára a pillanatnyilag szükséges frekvenciákat.
Hozzászólás zárolva.