FG: Lázadó-bizalmatlan személyiség

Figyelemre méltó, hogy Leary – jóllehet ezt semmi strukturális, alfabetikus vagy más elv nem indokolja – elsőnek ezt az interperszonális típust ismertette.

            Ez az interperszonális reflexből felépülő attitűd az F: Lázadó, nonkonformis és a G: Bizalmatlan, kétkedő magatartás ötvöződése révén alakul ki.

            Mindkét (adaptív és maladaptív) szinten a konvenciók, konformitás elutasítása, kritikája és az önkritika jellemzi. Egyfajta öntörvényűség érhető tetten az ilyen személy viselkedésében és magatartásában. Pestiesen fogalmazva, élből kikezd, bírál és el- vagy visszautasít minden megszokott, hagyományos (hát még hagyománytisztelő!) dolgot.

Ide tartoznak az ún. polgárpukkasztó, környezetüket meghökkentő, az átlagembert pedig szándékosan megdöbbentő viselkedést tanúsító „elvarázsolt figurák”, akik már puszta megjelenésükkel (öltözet, stílus, viselkedés) jelzik, hogy nem hagyománytisztelők.

Ide tartoznak a reformerek és a forradalmárok, hiszen leghatározottabban ők kritizálják a hagyományokat és a (korábbi időszakban kialakult) normákat.

És ide tartoznak – ahogy a múltkor jeleztem is – az anarchisták, akik csak pusztítani, megsemmisíteni akarnak mindent, bármit, ami hagyományos, ami a mai normákat  tükrözi.

E felsorolás után válik érthetőbbé, ha kijelentem, hogy az FG-személyiség számára azért fontos a kritika, a hagyományok, normák elutasítása, mert azok elfogadása egyetértést, kooperációt igényelne tőle, ez pedig szorongást vált ki benne. Szélsőséges: extrém intenzitású esetben (maladaptív szint) az egyetértés, együttműködés, de maga az intimitás is  az identitás, az individualitás elvesztésének veszélyével fenyeget.

Nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy a lázadó, bizalmatlan ember (is) kényszerpályán van: csak akkor tudja jól érezni magát a bőrében, ha kritizálhat, ha lázadhat a hagyományok ellen, és ha az egészséges szinten messze túl bizalmatlan lehet. Ha nem tud így élni, úgy érzi, hogy megfosztották egyéniségétől, elvették függetlenségét, más normái szerint kénytelen vegetálni.

És, hölgyeim, az ilyen urak kapnak kiütést, ha „nyálaskodni” akarnak velük –  bár, uraim, az egyenjogúság hevében egyre több az ilyen hölgy is! Tehát csak óvatosan a puszikkal és a ciróka-marókával, általában az intimitással, a romantikázással. (Figyeljenek csak azokra a hírdetésekre, ahol szexpartnert keresnek ugyan, de a jelige: „Érzelmek kizárva”. „Szocializáltabb” változat esetén a felek együtt élnek – nyilatkozatuk szerint -, de össze se „cuccolnak”: külön laknak.)