Fidel Castro miatt csak lélekben jár vissza Kubába

Nem lep meg, hogy kubai szivart szív, valahogy illik az egyéniségéhez. De van még valami más, ami egykori hazájához köti?

Az emlékek.

Az emlékek? Öt és fél éves volt, amikor a szülei Amerika mellett döntöttek.

Tetszetősebb lett volna a válaszom, ha azt mondom: a kubai szivar mellett a kubai rum a másik, amihez ragaszkodom? Rendben. Rumból a Baccardi a kedvencem, de ahhoz, hogy képzeletben visszamenjek Havannába, az egykori házunkba, nincs szükségem egyetlen korty italra sem. Az ember születésétől fogva az, aki. Anyám is, apám is kubai, anyám angoltanárnő volt Havannában, így a nyelvvel sem voltak gondjaim, amikor kikötöttünk Miamiban. Lélekben ma is Kubához tartozom, ezzel együtt mégis amerikainak vallom magam, hiszen ott nőttem fel, ott voltam kamasz, ott lettem színész, ott születtek a gyerekeim. Bár emigránsként hagytuk el hazánkat, Amerika mindent megadott, hogy becsületes munkával otthont teremthessünk magunknak. Egy testben két lélek – szoktam mondani. Két kultúra, két különböző világ olvad eggyé bennem.

Mivel hagyták el Kubát annak idején?

Repülővel.

Nem úgy gondoltam. Milyen érzéssel?

Nem voltunk boldogok, az biztos. Mi, gyerekek inkább csak a kalandot láttuk az egészben. Az addig nem ismert izgalmat. Hárman vagyunk testvérek, mind a hárman akkor ültünk először repülőre, érthető módon nekem ez sokkal nagyobb érzés volt, mint az, hogy végleg elhagyjuk az országot. Arra emlékszem, hogy apám az utolsó napon azt mondta. „Nézz körül jól, mert csak azt viheted magaddal, amit megőriz az emlékezeted.” Ma úgy érzem, mindent sikerült elhoznom, és ezt a mindent Az elveszett városban meg is mutatom.

Hányszor járt Kubában azóta, hogy amerikai állampolgár?

Egyetlenegyszer. Amíg Fidel Castro trónol az elnöki székben, nem is megyek még egyszer. Nagyon nem értek egyet azzal, ami az ő nevéhez kötődik az országban. Gyűlölöm az ottani politikai helyzetet. Sokan sajnos nem is tudják, mi zajlik ma Kubában, halvány fogalmuk sincs arról, mennyire elszegényedett és lepusztult az ország, s hogy az ott élők a legalapvetőbb emberi jogaiktól is meg vannak fosztva.