Fidel Castro miatt csak lélekben jár vissza Kubába

Dustin Hoffmant és Bill Murrayt könnyű volt megnyernie a filmjéhez? Hiszen mindketten csak mellékszereplői a történetnek.

Két héttel a forgatás megkezdése előtt még mindig nem vehettük biztosra, hogy nem lesznek anyagi nehézségeink, egyvalamivel azonban nem kellett foglalkoznom: Dustin és Bill jelenlétével. Ők is végig kitartottak mellettem. Ez a film nekik is fontos volt, pedig valóban nincs benne nagy szerepük. Bill, miután elolvasta a forgatókönyvet, csak annyit kérdezett: „Mikor kezdünk?”. Dustin pedig azt üzente: „Állok rendelkezésedre.” Én persze izgultam, nehogy foglalt legyen, amikor szükségem lesz rá. Azt mondtam neki: „Ha kimaradsz a filmemből, nem megyek el a lányod esküvőjére!” Szerencsére minden jól alakult, senkiről nem kellett lemondanom, mindenki ott van a filmben, akivel számoltam.

Négy gyermeke közül háromnak jutott szerep benne.

Dominika a sógornőmet alakítja, filmbeli fia a valóságban a kisöccse, Andres, Daniella pedig úgy került a képbe, hogy közvetlenül a forgatás megkezdése előtt kiderült: a pincérnő szerepére kiszemelt kubai színésznő, aki akkoriban érkezett meg Amerikába, papírok híján még nem hagyhatta el az országot, így nem utazhatott velünk a Dominikai Köztársaságba. így lépett a helyébe Daniella, aki már színészetet tanul Kaliforniában.

Két Grammy-díja után most egy Kristály Glóbusz. Melyikre büszkébb?

Arra, amelyiket még nem kaptam meg, de a jelöltek csapatába már sikerült bejutnom.

Elnézését kérem, hogy…

… nem, én nem az Oscar-jelölésre gondoltam.

Akkor mire?

A legjobb apa díjára, amelyet reményeim szerint majd a gyerekeim ítélnek oda. Téved, ha azt hiszi, hogy a filmeknél vagy a díjaknál semmi sem fontosabb számomra. Apa vagyok, egy igazán boldog apa, és minden más csak utána jöhet. Még a legnagyobb szerep vagy a legnagyobb szakmai elismerés sem jelent akkora örömet, mint a gyermekeim sugárzóan tiszta arca.