Figyelem! Halálos gödrök a vízpartokon!

A Bostoni Egyetem Egészségügyi Központjának munkatársai újsághírek és más források átvizsgálásával kutatók 52 olyan esetet találtak az USA-ból, Ausztráliából, Nagy-Britanniából és Új-Zélandról, amikor a tengerparton ásott homokgödrök ráomlottak valakire. A szerencsétlenül jártak 60 százaléka – 31 fő – meghalt, míg sokukat ki kellett menteni és újraéleszteni.

Dr. Bradley Maron belgyógyász, a jelentés egyik szerzője szerint még rengeteg ilyen eset történhetett, amelyről nem tudunk. „Valami olyanra próbálunk figyelmeztetni, amit általában nem kapcsolnak össze életveszéllyel.” – mondta. ” Mikor az emberek vízparton vannak, a figyelmük általában csak a vízben való óvatosságra korlátozódik.”

Maron 1995-ben kezdett el foglalkozni a beomló homokgödrökkel, amikor a massachusettes-i Martha’s Vineyard szigeten vízimentőként dolgozott. Egy alkalommal egy kislány körül beszakadt egy tengerparti homokba vájt gödör. A mentőcsapatok be tudták mérni lány helyét és ballonnal biztosították a légzését, míg kiszabadították a homokból. Ő túlélte.

Maron először apjával, Dr. Barry Maronnal közösen írt homokomlásokról 2001-ben. A június 21-én, a New England Journal of Medicine-ben megjelent új tanulmányukban korábbi kutatásaik eredményeit egészítik ki, konkrét, többnyire az elmúlt 10 évben történt esetek kiemelésével. Új megfigyeléseik egyike, hogy az 52 halálos, illetve nem halálos omlás áldozatai 3-21 évesek voltak, átlagéletkoruk 12 év; emellett az áldozatok többségében (87 százalékban) fiúk voltak.

Omlások olyan közönséges gödrökkel történnek, melyeket az emberek a homokba ásnak – némelyik egy méter mély sincs-, vagy alagutakban, melyek aztán beszakadnak. Néhány alkalommal az áldozatok meglévő lyukakba estek bele és a homok betemette őket.

Sokszor a szülők és mentésre érkezők nehezen találják meg az áldozatot, mivel az omlás után nem marad nyom a felszínen. „Ez rendkívül megnehezíti a mentést. Nem tudod hol kéne ásnod és nem használhatsz nehézgépeket sem.” – mondta az ifjabb Maron. Azt is kimutatták, hogy bár az omlások a tengerparti strandokon fordulnak elő a leggyakrabban, történhetnek más helyszíneken is, például tóparton vagy akár egy családi ház kertjében is.